2012. november 25., vasárnap

Csak hogy




el ne felejtsetek örökre, hoztam egy táskát. Vagyishogy majdnemtáskát. Újrahasznosított, környezetbarát, környezetkímélő, olyannyira, hogy még a turkálóba is gyalog mentem. Engergiatakarékos kézi öltésekkel. Najó, a pirogravírhoz elektromos áramot használtam, de pont úgy néz ki, mintha zöld filccel firkáltam volna a bőrre, egyszóval az egésznek barkácsszaga van, de ettől olyan hippis és vidám. Az összetákolt külsőt még erősíti, hogy a bőr belsejét használtam fel, szándékosan eldolgozatlan széleket és összevarrt darabokat keresve, mint például a virág feletti rész és szándékosan rondán is varrtam, pedig tudok ám szépen (ádehogy), csak direkt így akartam.

Színre az utolsó kép a legigazibb. 

2012. augusztus 30., csütörtök

Ritkán mérgelődök

hülyeségeken, de most aztán igazán felbosszantottam magam.

Ezúton értesítek mindenkit, hogy nem véletlenül nem árulok itthoni online piacokon, nem tehetek róla, de én nem szeretek itthon eladni, nem szeretek hetekig alkudozni és levélben egyeztetni egyéni kívánságokról, megrendeléseket teljesíteni, ide még egy masnit, amoda egy szívecskét varrni, én olyat szeretek varrni, amit én találok ki és azokból is maximum egyet, párat, néhány változtatással. Ez alól van néhány kivétel, néhány igen kedves visszatérő vásárlóm, ők úgyis tudják, hogy kicsodák :)

No de az azért mégiscsak mindennek a teteje, hogy hazugnak neveznek, holott nem ígértem semmit, megbízhatatlannak, mert nem válaszoltam egy olyan levélre, aminek írója kioktat, hogy hát dehogyisnem lehet azt, amiről én azt írom, hogy pont ugyanúgy nem lehet kicsiben valamit, amit  nagyban készítettem, csak hasonlóan (amúgy szerintem az ilyen megrendelőkről panaszkodik a többség, hogy kérnek ezt meg azt, aztán a nyakukon marad a reserved listing), aztán biztosít róla, hogy de már megoldódott, mert talált valakit, aki lemásolja az általam kitalált holmit.

Hát kérem, másolók, másoljatok, teljesítsetek az ötleteimből mindenféle kívánságokat, én igazán nem bánom ezt, nekem se kedvem, se energiám hisztérikus megrendelőkkel foglalkozni, elég nekem a magam hisztije.

Ja és hogy nem kéne pénztárcákat árulnom, írja még a levél szerzője, hát kérem én nem árulom őket, én eladom őket, nagy különbség ám.

Továbbá még szeretném leírni azt, hogy azért mert én nem osztok meg itt a blogomon személyes fájlokat, azért még én is dolgozom a nap 12 órájában, vannak gyerekeim, szoktam főzni, néha takarítani is, szoktam nyaralni, elérnek minket is a betegségek, veszteségek anyagi és minden más értelemben.

ps: eszem megáll

2012. július 24., kedd

Majd lesz új

fotóm, kimerevült, bénán vigyorgó arccal, madárszerűen félrebillentett fejjel és természetellenes kéztartással, mert az ékszereket meg kell mutatni. Megképülök. Addig csak karakterek vannak, LinkWithin sem lakik jól, pedig folyton éhes, olyankor üresen tátongó gyomrát mutatja, nem szép látvány. Lesz piros biciklim is, gondoltam a minap, mert a több éve kidobásra szánt festékszóró megjavult, pontosabban az ember, akivel egy házban lakom megjavította, két és fél nap gondos munka eredményeképpen a kétezer forintos festékszóró tökéletesen működik. Most, ahogy ezeket leírtam, máris mentaszínű biciklire vágyom, nem tudom lehet-e készen ilyen festéket kapni, majd kevertetek, remélem már nem gondolom meg magam, de ez csak amolyan mostani reményecske, nem örökérvényű, mert teszem azt, ha holnap sárga biciklire vágyom majd, már nem fogom bánni a mostani mentát, meg persze a bicikli most is sárga, arra nem is kell vágynom. Az van. A rongyok pedig szerteszét hevernek. Csipkék, festett vásznak és a bőrök is, amik persze nem számítanak rongynak, mégis rongyabbak, mint a réz, a türkiz és a műgyanta. Leginkább műgyantában utazom mostanság és igencsak élvezem. Figyeltem én régebben hasonló jószágokat, persze jó szokásom szerint ajakbiggyesztve, hogyhát miebbenanagyszám, ilyet akárki tud, gondoltam fölényes tudatlanságomban, mígnem ki nem próbáltam s rá nem ébredtem, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez, a helyes arányok eltalálása, a gázálarc viselése hőségben, a buboréktalanítás, alapok vízmértékbe helyezése és ötpercenkénti ellenőrzés buborékképződés ellenőrzése okán, ami ellen hatékony fegyver a szívószál. No persze vannak készen kapható üveg kabosonok(azmegmifánteremgondoltamnemrég) is, amiket egyszerűen az ékszerre lehet ragasztani, de valamiért az túl egyszerű megoldás nekem, valahogy kevésbé üt át az üveg alatt meghúzódó mini kompozíció, lopott műkincs, kivágott textil. A textil nem jó társa sem az üvegnek, sem a műgyantának. Azt hiszem semmi fontosat nem akartam, egyszerűen csak rájöttem, mennyire fontatlanok ezek a blogbejegyzések, elrongyolódtak, rongytalanok, tán be is zárom, tán törlöm, de azt is minek, a dolgok mennek a maguk útján blogbejegyzések nélkül is, a csuklómon magamfűzte czech picasso glass karkötő, ki vesz ilyet, ki nem tud ilyet fűzni, ha akarom meghúzom és elszakad és újrafűzöm, de varrni tán nem tud mindenki, gyöngyöt fűzni bárki tudhat (nincs is ilyen szó). Nem hordok fülbevalót, nem hordok biciklit a fülemben, de tetszik, szeretem csinálni őket, szeretem elképzelni azokat, akik megveszik és aztán piros biciklis fülbevalóval a fülükben piros biciklin tekernek. Najó...mégis egy kép:

2012. június 8., péntek

Magazin

Sandra  (a képeken ízelítő a munkáiból)

egy fantasztikusan gyönyörű magazint készített HumanHand (kattints a feliratra és lapozzgass!) címmel amiben nem mellesleg én is szerepelek egy fotó erejéig, valamint az etsyről néhány magyar és európai csapattárs. Érdemes megnézni, lapozgatni, gyönyörködni, örüljön a ti szemetek is, merítsetek ihletet. Kövessétek a fészbúkon is, hogy a következő magazint láthatssátok ti is :)
http://www.facebook.com/HumanHand



2012. április 23., hétfő

Arányérzék

kellene. No persze nem pszichológiai vagy szociális értelemben, most kivételesen az ékszerelés kapcsán volna jó, ha az aranymetszés szabályai az ember zsigereiben volnának, merthogy tetszik nekem ez a medál, a lánc is tetszik, jópofa, bár kissé elcsépelt ez a patinás réz madárka is, fejben jól összeálltak ezek a kopott alkatrészek, aztán amikor a szanaszétből összeszerelődtek mégsem lett jó. A medál robusztus, mondhatni testes darab, a lánc és a madárka légies, mégis lefényképeztem okulásul, nektek, magamnak, meg hát azért is persze, hogy lássátok, nem mindennel vagyok én sem elégedett.
Persze ezekben nem sok saját munka van, hiszen a szív medált nem én faragtam, na jó a madarat én patináztam, valahogy mindig azt gondoltam az ékszerelés az semmi, mi munka az, csak csip-csup drótok hajlítása, karikát karikába, láncra medált és a többi, ami még saját ötlet fűszerként. Aztán rájöttem lassacskán, hogy nem olyan egyszerű ez, rakosgatom a kalapált rezeket, gyöngyöket, kerámiákat, láncokat és nem illik ám minden mindenhez, rengeteg árnyalat, a drót nem úgy hajlik, megsérül, kopik, kiálló részek maradnak, ami karcolja a nyakat, szóval komoly meló ez, sebészkéz szükségeltetik hozzá. Sebészkés is :)

2012. április 22., vasárnap

Ékszer vagy

pénztárca, nem is tudom. Ezüst színű bőrből készült, amit a bolhán vettem még régebben, dédelgettem sokáig, aztán azt gondoltam, melléfogás volt, mert úgyse tudok semmi jót kitalálni belőle. Aztán egyszercsak. A többit még ezelőtt varrtam, csak most ez a kedvenc. Meg a rózsaszín. Meg a többi is :)













No és persze csinálódnak azért az ékszerek is, róluk se feledkezzünk meg.

2012. március 31., szombat

Egy ilyen képet hoztam most...

karkötők is vannak, de azokat nem fotóztam így ömlesztve, ezekért egészen odavagyok :)


2012. március 29., csütörtök

Most ennek

örülök. Nemcsak azért, mert végre egy táskát is varrtam, hanem mert imádok hímezni. 

2012. március 25., vasárnap

Új ruhát kapott

Pursula, Puriska, vagy Purhableány vagy minek is nevezzem őt, lényeg, hogy az előző bár jobban tetszett, igen praktikátlan volt, gondolatban párhuzamot vontam szavannákon élő emlősök rejtőzködő terepszíne és a táj, valamint a próbabábu és a nyakláncok színe között. No de ahogy az ékszereim színét és alakját nem az evolúció formálja, úgy gondoltam tán Pursula szavannája sem növényföldrajzilag behatárolt, ki is gyomláltam az összes pázsitfűfélét. Lettek is fotók azonnalnyomban, nem is rosszak talán.

Varrtam mostanában apróságokat is, pénztárcákat megrendelésre, meg csak úgy szórakozásiból, meg vannak elkezdett táskák, amiket majd valamikor befejezek, van sok rajz és terv, van átalakult ékszeres sarok új három méteres asztallal, amit gyors birtokbavétel okán nem fényképezek, lényeg, hogy nem keveredik a sok varrós holmi az ékszeres holmival, külön színhelyen zajlik a két tevékenység.

Hoztam persze néhány képet is:




És persze nem hagyott nyugodni a bőrre való hímzés sem, a bőr és a csipke kombináció, a rusztikus gyöngyök gyártása és azok felhasználása, meg amik még nem jutnak most hirtelen eszembe :)







Aztán lett még egy ilyen bőr iphone tok is, véletlenül épp meglátogatott a nővérem és megkívánta, én meg persze nekiajándékoztam :)





2012. március 4., vasárnap

Műhelyfotók




2012. február 26., vasárnap

Még mindig csak

kísértetek  kísérletek ezek, (bocs Zazálea :)) , persze ez nem azt jeletni, hogy önmagukban nem kész darabok, de semmikképpen nem végállomás ez és mint tudjuk, fontos az út is, a valamihez vezető út, a kerámiához vezető út, a polymer clayhez vezető út, a titkos összetevőkből álló természetes anyagból készülő ékszerekhez vezető út. Még nem tudom melyik anyag lesz a befutó, egyelőre egyenlőre állnak, mindegyikkel szívesen dolgozom, mindegyikkel más hatást lehet elérni.

Sok beszédnek sok az alja, jó bornak nem kell cégér, rendes ember rátalál a fészkére, jöjjenek a képek.






2012. február 12., vasárnap

Kísérletek

Lehet, hogy végleg elhidegültem a textiltől...még nem tudom.






2012. február 3., péntek

Égszerelek

Csupa egyszerűen elkészíthető holmi, nem is a kézügyességen van a hangsúly, hanem azon, hogy számomra mindez újdonság, nemigen hordtam ékszert soha, nem is nagyon fogott meg egyik sem, de a természetes ásvány ból készült gyöngyök elvarázsoltak teljesen. No és a bőr persze. Meg az antikolt fémek. Össze is házasítottam őket, szerintem jól megférnek így hárman.









2012. január 31., kedd

Univerzumok





amikor mész és mégsem érsz oda
amikor minden mozdulatod
félbehagyott tétova
amikor ijesztenek a szokatlan zajok
és vinnéd magaddal a pillanatot
amikor túl hangosnak érzed magad
mások is túl hangosak
mégsem akar kiürülni a tér
összekuporodnál egy sarokban
hasítanál a létből egy darabot magadnak
ami elfér a tenyeredben
és mintha valami óvatos isten volnál
belelehelnéd a fákat a hegyeket
az érdekes pókokat a csendet
a pillanatokat amiket soha 
nem sikerült magaddal vinni
hogy legközelebb amikor
szokatlan zajokra rettensz
csak hunyorítva 
az összeszorított ujjaid közé zárt
univerzumodba 
kukucskálj