2010. december 17., péntek

Félkész

Növekszik a félkész holmik univerzuma, még nem tudni mi lesz, fogyott némi csipke, némi ATC kártya és egy darabka Márai. A táskafül megint nem biztos, főleg ha nem is táska lesz, hanem neszesszer.

2010. december 14., kedd

Ez már én vagyok




Kicsit megnyugodtam. Úgy begurultam az élénk színeken és azon, hogy mégsem voltam elégedett vele, hogy vaktában kiszórtam az anyagokat és az elsőnek ami megtetszett nekiestem. Vagyis az első kettőnek, ezt a szürkét választottam a virágoshoz, a régi semmire sem jó ATC kártyák is megtalálták funkciójukat, rá is varrom az összeset táskazsebre, ha már annyit dolgoztam velük. Na. Ma éjjel nyugodtan alszom, hála Katafoltnak :)



Kiegészítés: azt hiszem ez a táskafül mégsem lesz jó ehhez a táskához sem, már a laptop táskához sem volt az igazi, ehhez sem akar túlzottan passzolni, összevarrás előtt még úgy tűnt pedig.


Koprodukció






A minap mondta katafolt , hogy nekem van stílusom, hát most ebben elbizonytalanodtam, úgy is mondhatnám, keresem ezt a stílust, egyelőre nem találom. Annyira akarnék varrni valamiket, de nem jöttem még rá, hogy miket, táskákat, takarókat, faliképeket, párnákat, színeseket, natúr színűeket, tűzéssel, applikációval, tűfestéssel, egyszerre akarnék mindent, de valahogy nem találom a színeket és a formákat, így aztán a technikák sem akarnak az ujjaim alá simulni, valahogy semmi se jó. Tegnap este kitaláltam, hogy jó volna a leánykám régi rajzaiból hímezni valami gyerekes dolgokat, abból született ez a valami, tán párna lesz belőle. A rajz tollal készült, olyan jópofa és kedves, de valahogy ezek a színek mintha nem adnák vissza, mintha nem lenne az igazi, ráadásul a boszorkának sem tetszik a saját rajzai közül minden, ez pont nem, szinte haragszom rá érte :)


2010. december 12., vasárnap

Próbafestés

Tegnap próbafestésbe fogtam, amiből két napon át tartó festés lett. Húsz méter anyag fogyott a művelethez, gondolhatjátok majd az igazi festést, csak az a baj, hogy a festékkészleteim fogytán, hogy a vászonáruról már ne is beszéljek. Jut eszembe, lemaradtam a selyemmolinó haláláról, két év után nyúlok a cetliért, hívom a molinós embert, aki mondja, hogy már nincs, van más, rendeltem hát a próbához ezt az elfogyasztott húszat, még jobb is, erősebb, vastagabb szálú, igaz faliképekhez, finomabb munkákhoz hiányzik a másik, kevés még van belőle. Jól bevált szokásom még, hogy turkálók fehér lepedőit apasztom, lágy esésű vásznak ezek, sűrű vászonkötéssel, gyönyörűen festhetők. A fotók valahogy nem adják vissza a színeket, de azért dokumentálom a két napi festést, vasalást.