2011. január 1., szombat

Bogár

Az ötletet Eszterdától loptam. Leánykámnak megmutattam a bogarakat és elérzékenyült tőlük, ahogy mindentől, ami állatból van. A lábakat és a csápokat nem spárgából csináltam, pedig tetszik, sőt nagyon aranyos úgy, de nem találtam itthon csak nagyon vékony és nagyon vastag spárgát, viszont virágkötöző drótot és szalagot bőven találtam még harasinyavirágkészítő korszakomból, úgyhogy a drótok ízeltlábultak meg végül.

2010. december 30., csütörtök

Szömörcének

Igaz, Avery Denison márkájú az én pisztolyom is, nem Prym, de megnéztem neten, teljesen ugyanolyanok, csak színben más a kettő, működésük is azonos elvű és a méretük is.

Tehát: fontos, hogy a tűt teljesen ütközésig nyomjuk át a három rétegen így:

Biztonság kedvéért a túloldalról is:


Ekkor lőjük csak ki a szálat, ezután kihúzva a tűt a műanyag szál az anyagban marad.

Kicsit piszkáltam a tűt a pisztolyban, meg emlékszem még kereskedőkoromból, hogy ha egy milliméterrel elfordult, akkor már nem lőtte ki a szálat, mert nem illeszkedett bele rendesen. Arra figyeljetek, hogy a tűben a vájat pontosan szemben legyen, a szál bele tudjon simulni, mert egy kis fémrúd lövi ki, ha nincs minden a helyén, mellé tolja a műanyag szálat és nem történik semmi. Arra is figyeljetek, hogy a műanyag szálakat ütközésig toljátok a pisztolyba, mert ha nem ér bele a tűben lévő nútba, akkor megintcsak nem történik semmi.

2010. december 29., szerda

Papírra varrás



Egyik kedvencem volt valamikor ez a technika, pontosan és szépen lehet varrni vele, ami nekem egyéb szabad technikáknál nem nagy erősségem. Ami miatt mégsem varrok sokat ezzel a technikával, hogy kevésbé vonz a kötöttsége, nem érzem eléggé kreatívnak lemásolni valamit, pontosan betartani a színeket, méreteket, formákat, egészen a legapróbb részletig. Ezeknél a virágoknál az eredeti színektől eltértem, maga a méret és szirmok pontosak, hát maradt a keretezés, amit varrhattam saját girbe-gurba kedvem szerint. Ilyen képekhez például határozottan hiányzik a simonféle molinó. Ahogy nézegetem az jut még eszembe, mi az ördögnek varrtam én ilyen virágokat, csak úgy vannak a vakvilágba, nem mond semmit, nem kérdez semmit. Mondjuk nem sárgul mögötte a fal.

2010. december 28., kedd

Karácsony

Nálam a karácsony nem múlhat el varrás nélkül. Minden évben az utolsó pillanatban új abrosz varródik az ünnepi asztalra. Ez azért kell, mert az előző évire tutira valami kimoshatatlan pecsét kerül, én pedig nem szoktam kirántani a vendégek és a család tányérjai alól az abroszt, azonnali folttisztításra. Aztán meg év közben egészen biztosan szükségem van valami nagyobb darab fehér vagy natúr színű vászonra, vagy a széléről a csipkére, vagy az asztalközépre, ami egy szolid, aprómintás jószág. A boszorkának feltétlenül kell valami kézzel készült ajándék, még ha apróság is, ő is mindig készít valamit és ha ilyet kap, annak örül az egyik legjobban, évekig őrizgeti. Idén ezt a kis kézzel varrott ollótartót kapta, meg saját kisollót is bele persze, mivel az enyém valahogy gyakran kicsorbul a keze által, rendeltetésszerűtlen használatból kifolyólag.
Három rétegből készült, szabásminta nélkül, nem mintha nem lenne valahol ilyen szabásmintám, de előbb kiszabtam ránézésre, mint ahogy azt megtaláltam volna. A mágneszárat szeretem az összes réteghez erősíteni és eltakarni valamiféle dísszel, egyrészt mert erősebb, ha mindhárom anyagot összefogja, másrészt nehéz volna úgy tűzni, hogy kerülgessem ezen a kicsike felületen a mágneszárat, de ha véletlenül valami nagyobb darabot varrok és megoldható lenne valahogy, akkor tutira akkor jut csak eszembe, amikor már nem lehet máshogy, így aztán nagy rutinom van mágneszárálcázásban :) A kicsi horgolt csipkevirág ősrégi darab, valamelyik előző életemben horgoltam.