2010. december 30., csütörtök

Szömörcének

Igaz, Avery Denison márkájú az én pisztolyom is, nem Prym, de megnéztem neten, teljesen ugyanolyanok, csak színben más a kettő, működésük is azonos elvű és a méretük is.

Tehát: fontos, hogy a tűt teljesen ütközésig nyomjuk át a három rétegen így:

Biztonság kedvéért a túloldalról is:


Ekkor lőjük csak ki a szálat, ezután kihúzva a tűt a műanyag szál az anyagban marad.

Kicsit piszkáltam a tűt a pisztolyban, meg emlékszem még kereskedőkoromból, hogy ha egy milliméterrel elfordult, akkor már nem lőtte ki a szálat, mert nem illeszkedett bele rendesen. Arra figyeljetek, hogy a tűben a vájat pontosan szemben legyen, a szál bele tudjon simulni, mert egy kis fémrúd lövi ki, ha nincs minden a helyén, mellé tolja a műanyag szálat és nem történik semmi. Arra is figyeljetek, hogy a műanyag szálakat ütközésig toljátok a pisztolyba, mert ha nem ér bele a tűben lévő nútba, akkor megintcsak nem történik semmi.

2010. december 29., szerda

Papírra varrás



Egyik kedvencem volt valamikor ez a technika, pontosan és szépen lehet varrni vele, ami nekem egyéb szabad technikáknál nem nagy erősségem. Ami miatt mégsem varrok sokat ezzel a technikával, hogy kevésbé vonz a kötöttsége, nem érzem eléggé kreatívnak lemásolni valamit, pontosan betartani a színeket, méreteket, formákat, egészen a legapróbb részletig. Ezeknél a virágoknál az eredeti színektől eltértem, maga a méret és szirmok pontosak, hát maradt a keretezés, amit varrhattam saját girbe-gurba kedvem szerint. Ilyen képekhez például határozottan hiányzik a simonféle molinó. Ahogy nézegetem az jut még eszembe, mi az ördögnek varrtam én ilyen virágokat, csak úgy vannak a vakvilágba, nem mond semmit, nem kérdez semmit. Mondjuk nem sárgul mögötte a fal.

2010. december 28., kedd

Karácsony

Nálam a karácsony nem múlhat el varrás nélkül. Minden évben az utolsó pillanatban új abrosz varródik az ünnepi asztalra. Ez azért kell, mert az előző évire tutira valami kimoshatatlan pecsét kerül, én pedig nem szoktam kirántani a vendégek és a család tányérjai alól az abroszt, azonnali folttisztításra. Aztán meg év közben egészen biztosan szükségem van valami nagyobb darab fehér vagy natúr színű vászonra, vagy a széléről a csipkére, vagy az asztalközépre, ami egy szolid, aprómintás jószág. A boszorkának feltétlenül kell valami kézzel készült ajándék, még ha apróság is, ő is mindig készít valamit és ha ilyet kap, annak örül az egyik legjobban, évekig őrizgeti. Idén ezt a kis kézzel varrott ollótartót kapta, meg saját kisollót is bele persze, mivel az enyém valahogy gyakran kicsorbul a keze által, rendeltetésszerűtlen használatból kifolyólag.
Három rétegből készült, szabásminta nélkül, nem mintha nem lenne valahol ilyen szabásmintám, de előbb kiszabtam ránézésre, mint ahogy azt megtaláltam volna. A mágneszárat szeretem az összes réteghez erősíteni és eltakarni valamiféle dísszel, egyrészt mert erősebb, ha mindhárom anyagot összefogja, másrészt nehéz volna úgy tűzni, hogy kerülgessem ezen a kicsike felületen a mágneszárat, de ha véletlenül valami nagyobb darabot varrok és megoldható lenne valahogy, akkor tutira akkor jut csak eszembe, amikor már nem lehet máshogy, így aztán nagy rutinom van mágneszárálcázásban :) A kicsi horgolt csipkevirág ősrégi darab, valamelyik előző életemben horgoltam.

2010. december 17., péntek

Félkész

Növekszik a félkész holmik univerzuma, még nem tudni mi lesz, fogyott némi csipke, némi ATC kártya és egy darabka Márai. A táskafül megint nem biztos, főleg ha nem is táska lesz, hanem neszesszer.

2010. december 14., kedd

Ez már én vagyok




Kicsit megnyugodtam. Úgy begurultam az élénk színeken és azon, hogy mégsem voltam elégedett vele, hogy vaktában kiszórtam az anyagokat és az elsőnek ami megtetszett nekiestem. Vagyis az első kettőnek, ezt a szürkét választottam a virágoshoz, a régi semmire sem jó ATC kártyák is megtalálták funkciójukat, rá is varrom az összeset táskazsebre, ha már annyit dolgoztam velük. Na. Ma éjjel nyugodtan alszom, hála Katafoltnak :)



Kiegészítés: azt hiszem ez a táskafül mégsem lesz jó ehhez a táskához sem, már a laptop táskához sem volt az igazi, ehhez sem akar túlzottan passzolni, összevarrás előtt még úgy tűnt pedig.


Koprodukció






A minap mondta katafolt , hogy nekem van stílusom, hát most ebben elbizonytalanodtam, úgy is mondhatnám, keresem ezt a stílust, egyelőre nem találom. Annyira akarnék varrni valamiket, de nem jöttem még rá, hogy miket, táskákat, takarókat, faliképeket, párnákat, színeseket, natúr színűeket, tűzéssel, applikációval, tűfestéssel, egyszerre akarnék mindent, de valahogy nem találom a színeket és a formákat, így aztán a technikák sem akarnak az ujjaim alá simulni, valahogy semmi se jó. Tegnap este kitaláltam, hogy jó volna a leánykám régi rajzaiból hímezni valami gyerekes dolgokat, abból született ez a valami, tán párna lesz belőle. A rajz tollal készült, olyan jópofa és kedves, de valahogy ezek a színek mintha nem adnák vissza, mintha nem lenne az igazi, ráadásul a boszorkának sem tetszik a saját rajzai közül minden, ez pont nem, szinte haragszom rá érte :)


2010. december 12., vasárnap

Próbafestés

Tegnap próbafestésbe fogtam, amiből két napon át tartó festés lett. Húsz méter anyag fogyott a művelethez, gondolhatjátok majd az igazi festést, csak az a baj, hogy a festékkészleteim fogytán, hogy a vászonáruról már ne is beszéljek. Jut eszembe, lemaradtam a selyemmolinó haláláról, két év után nyúlok a cetliért, hívom a molinós embert, aki mondja, hogy már nincs, van más, rendeltem hát a próbához ezt az elfogyasztott húszat, még jobb is, erősebb, vastagabb szálú, igaz faliképekhez, finomabb munkákhoz hiányzik a másik, kevés még van belőle. Jól bevált szokásom még, hogy turkálók fehér lepedőit apasztom, lágy esésű vásznak ezek, sűrű vászonkötéssel, gyönyörűen festhetők. A fotók valahogy nem adják vissza a színeket, de azért dokumentálom a két napi festést, vasalást.

2010. december 6., hétfő

Takaró




Nem igazán szoktam kéket varrni, most fogyasztottam a kék anyagaimból, képen valamiért komornak tűnik, élőben sokkal világosabb, szebb, babásabb.
Holnap befejezem a szélét és próbálok rendes képet csinálni róla, nappali fénynél.

2010. december 3., péntek

Etsy


Boltot nyitottam az etsyn. Elég viccesen hangzik, másokon is mosolyogtam, mikor ilyeneket írtak, pedig tán igazi boltot egyszerűbb megnyitni a valóságban, mint egy virtuálisat egy online piactéren, ráadásul külföldiül. Remélem addig nem veszi meg senki azt az egyedül árválkodó táskát, míg ki nem derítem, nagyjából sikerült-e belőnöm a postai csomagfeladás díját a különböző országokba. Kicsit gyanús, hogy sem táska, sem takaró nemigen van fent kis hazánkból, inkább csak fülbevalók és levélben elférős ékszerek. Hmmm.

http://www.etsy.com/people/diohej

2010. november 25., csütörtök

Fehér csipkebetétes felső

Szalagavatóra varrtam ezt a felsőt, aztán végül mást vettem fel. Az alapanyaga lycraszálas pamutdzsörzé, a lycra szálat nagyon szeretem, kicsit nehezebb vele dolgozni, de a rugalmas anyagokat amúgy sem könnyű varrni, viszont nem nyúlnak ki, kevésbé bolyhosodnak és nem deformálódnak. Hátrányuk, hogy erősen testre tapadnak, még akkor is, ha nem teljesen feszes darabok, ott is tapadnak, ahol nem éppen előnyös az ember lányának :)
Majd egy legközelebbi alkalomra azért jó lesz.


A nyakát, az alját és az ujját körben rugalmas csipkeszegéllyel díszítettem, ezt leszámítva teljesen egyszerű fazon, kicsivel csípő alá ér.


2010. november 23., kedd

Without kunin felt avagy kunin felt never ever!

Jippí! Maple adta az ötletet, hogy nézzek szét műszálas filc ügyben hobbiboltokban, de hát ma már gyalogoltam eleget, ezért tovább túrtam a szekrényeket, tegnap már kipróbáltam a rávasalható közbélést, függönyaggal is próbálkoztam, de egyiknek sem lett olyan hatása, mint amit szerettem volna, Kinzo márkájú hőlégfúvóm pedig a név kötelez szlogenhez hűen nem csak az olvasztani kívánt jószágokat tette próbára, hanem az én türelmemet is. De most kipattant a szikra, kíváncsi vagyok, hányan találják ki mire kukacoltam a virágot és mi volt az az anyag, ami pillanatok alatt megadta magát a kínzóeszköznek.

Íme a fotó:


Aki még nem próbálta volna: az anyag beleolvad a cérna szálaiba, ezáltal kemény, műanyag tapintású felületet kapunk, a virágot, vagy mintát körbevágva egy könnyen felvarrható díszt kapunk, ha kicsit belevágunk a varrásba az sem baj (csak legfeljebb nem szép), mert a beleolvadt műszáltól annyira megkeményedik, hogy nem foszlik. Persze ez itt a képen csak egy hevenyészett nem túl szép minta, ennél természetesen sokkal szebbeket szeretnék varrni, ez csak kipróbálásilag készült.

Kiegészítés: láttam újságokban, hogy akár avalont is szorítanak hímzőkeretbe, most én csak úgy simán varrtam erre az anyagra, de ha igazán szépet akarunk, azt hiszem ezt is be lehet szorítani minden további nélkül.

Újabb kiegészítés: kipróbáltam még egy anyagot, szerintem ez lesz az igazi.








Végül kontrasztként álljanak itt a próbálkozások...nem kérdés, hogy melyik a befutó azt hiszem :)


Kunin felt

Régóta szeretném kipróbálni ezt a technikát, de hiába írtam be a keresőkbe, nem adott ki csak külföldi oldalakat és ott sem túl sokat, a technikát pedig sehol nem írják le, illetve egy könyvemben, de hiába jártam el úgy, ahogy a könyvben le van írva (tán nem fordítottam elég gondosan, bár az 5cm angolul is és magyarul is ugyanazt jelenti azt hiszem), nem sikerült. Aki esetleg tud valamit erről a technikáról, vagy alkalmazta már, segítsen nekem szegény halandónak. Arra gondoltam, tán soluvliest használnék, de az teljesen kioldódna, márpedig én pont ilyen hatást szeretnék elérni, mint itt a kalapon, amit a könyvemből fotóztam. A kicsi sárga virágot, közönséges rávasalható közbélésre varrtam és azt hőlégfúvóztam, még aránylag jobb is lett, mint a másik.

Ez a kunin felt, vagy kunin filc úgy működik, hogy a megvarrt mintát hőlégfúvóval biztatjuk kb 5 cm távolságról, akkor a filc kiolvad a cérnák között és szép csipkeszerű mintát kapunk. Elvileg ugye, mert ahogy a képen is látható, megég a cérna is és a filc alapos biztatás után sem akar olvadni, majdnem több ideig hőlégfúzóztam pedig, mint amennyi ideig varrtam. Vajon mit csinálok rosszul?

A cél, amit a könyvből fotóztam:


Saját sikertelen próbálkozásaim:









2010. november 15., hétfő

sweet broderie giveaway

Hű...szeretnék ilyen anyagokat nyerni :)

retro mummy


2010. október 17., vasárnap

Helyzetjelentés

Varrni leginkább csak apróságokat varrtam nyáron, de olyan aprók, hogy eszembe sem jutnak. A textilnyomó kedvem viszont nem hagyott alább, azóta is festek, nyomtatok, inkább csak kicsi darabokat, próbaképpen, de nyomtattam már ruhaanyagot is, ráadásul ebből még ruhát is varrtam. A gutta egészen jól viselkedik, gondoltam kipróbálom fehér anyagon, úgy okoskodtam, hogy ugye teljes száradáskor garanciát nyújt az eredeti szín megtartására, akkor ha felhordás után azonnal festek, alászivárog a fedőfesték és batikolt hatást érhetek el vele. Így is történt, az eredménnyel elégedett vagyok, a zöld ruhán láthatjátok. Mellékelek még néhány hímzős, nyomtatós képet.
Ja igen, a fémdobozok igen praktikusak különféle varrókellékek és nyomódúcok tárolására, meg még szépek is.




Ezen a képen egy falikép részlete látható, amit régóta varrok...cirka három éve, lassan befejezem.
Kendőket és fejpántokat is kezdtem gyártani, a boltban kaphatók drágák, kicsik és valaki más varrja őket :)

Boldog karácsonyt, húsvétot, meg mindenféle ünnepet a következő jelentkezésemig, minden foltos kolleginának :)

2010. május 23., vasárnap

pizsama



Hirtelen tört rám a vágy, hogy szeretnék egy szép pizsamát, aztán az árakat látva begorombultam és kipakoltam az összes rongyosláda és szekrény tartalmát. El is kapott a láz azonnal.
A nadrág egyszerű, az alján a húzás és a csipke bolondítja egy kicsit, a felső elég kacifántosnak tűnik, de valójában nem olyan bonyolult, szabásminta nélkül gondolomra szabtam ollóval, mégis hibátlanul áll és még kényelmes is.

2010. január 16., szombat

Fejezzük be együtt

Jelentkeztem Ildikó játékára így posztolok én is, bár nem tudom még, mit fejezek be így januárban, lévén kevés a hátralévő idő.
Hirtelen három versenyzőt találtam, még nem tudom melyik lesz a befutó, a mola nem túl nagy munka, kb 40X40 cm-es, de elég időigényes volna, mivel kézzel varrnadó ugye.


Aztán találtam egy gépi trapuntót, nem tudom minek készült eredetileg, elég kicsike, így szerintem semmire se jó, mindenesetre jól mutat a faliújságon, talán békén hagyom még.


Aztán eszem jutott az itt már kétszer is bemutatott megkezdett takaróm, jó volna befejezni, de azt hiszem ez is februárra marad.


Szerintem kotorászok még a varrós komódokban, szekrényekben, tutira találok még befejezetlen dolgokat, hirtelen mindháromhoz kedvem támadt, amiket itt megmutattam, de majdnem biztos, hogy nem lesz rájuk időm.