2011. november 1., kedd

Kicsit eltévedtem

mostanában ezekkel a bőrökkel.
A textil sok éve simul a kezem alá, de mégis néha kifog rajtam. A bőrhöz viszont egyáltalán nem értek, így félek is tőle. Félve szabtam bele, aztán el is akadtam, mert ugye a bőr csak nagyon szépen varrva szép, az, hogy a felületén van egy-két tűzés még hagyján és a kis pénztárcák puha bőrből nem túl nagy falat, de vastagabb bőrből a táskák, nos muszáj nekik szépnek lenni és most nem merek belevágni. Végeztem próbavarrásokat, gondolkodtam, hogy kédert varrok az élekbe, még kéderező talpam is van, de mintha a kéder inkább sportos holmikhoz illene, ez a narancssárga pedig nem annak készül. Majd még okoskodom, ötleteket szívesen fogadok, akár hozzá nem értőktől is :)







Ez az utolsó kivételesen sajátnak készült, rájöttem, mennyivel praktikusabb egy ilyen hatalmas neszesszer, ha nem cipzárazni kell a száját, hanem csak egy kattintással nyitni-zárni. Eredetileg világos vajszínű bőrt akartam, teljesen odavagyok azért a színért, de rájöttem, hogy nem túl okos dolog fésülködőasztalra egy ilyen jószág, akármennyire is vigyáz az ember (meg ugye az ember lánya is mostmár abban a korban van), a rúzsok és szemfestékek oly rakoncátlanok tudnak lenni néha.