2012. július 24., kedd

Majd lesz új

fotóm, kimerevült, bénán vigyorgó arccal, madárszerűen félrebillentett fejjel és természetellenes kéztartással, mert az ékszereket meg kell mutatni. Megképülök. Addig csak karakterek vannak, LinkWithin sem lakik jól, pedig folyton éhes, olyankor üresen tátongó gyomrát mutatja, nem szép látvány. Lesz piros biciklim is, gondoltam a minap, mert a több éve kidobásra szánt festékszóró megjavult, pontosabban az ember, akivel egy házban lakom megjavította, két és fél nap gondos munka eredményeképpen a kétezer forintos festékszóró tökéletesen működik. Most, ahogy ezeket leírtam, máris mentaszínű biciklire vágyom, nem tudom lehet-e készen ilyen festéket kapni, majd kevertetek, remélem már nem gondolom meg magam, de ez csak amolyan mostani reményecske, nem örökérvényű, mert teszem azt, ha holnap sárga biciklire vágyom majd, már nem fogom bánni a mostani mentát, meg persze a bicikli most is sárga, arra nem is kell vágynom. Az van. A rongyok pedig szerteszét hevernek. Csipkék, festett vásznak és a bőrök is, amik persze nem számítanak rongynak, mégis rongyabbak, mint a réz, a türkiz és a műgyanta. Leginkább műgyantában utazom mostanság és igencsak élvezem. Figyeltem én régebben hasonló jószágokat, persze jó szokásom szerint ajakbiggyesztve, hogyhát miebbenanagyszám, ilyet akárki tud, gondoltam fölényes tudatlanságomban, mígnem ki nem próbáltam s rá nem ébredtem, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez, a helyes arányok eltalálása, a gázálarc viselése hőségben, a buboréktalanítás, alapok vízmértékbe helyezése és ötpercenkénti ellenőrzés buborékképződés ellenőrzése okán, ami ellen hatékony fegyver a szívószál. No persze vannak készen kapható üveg kabosonok(azmegmifánteremgondoltamnemrég) is, amiket egyszerűen az ékszerre lehet ragasztani, de valamiért az túl egyszerű megoldás nekem, valahogy kevésbé üt át az üveg alatt meghúzódó mini kompozíció, lopott műkincs, kivágott textil. A textil nem jó társa sem az üvegnek, sem a műgyantának. Azt hiszem semmi fontosat nem akartam, egyszerűen csak rájöttem, mennyire fontatlanok ezek a blogbejegyzések, elrongyolódtak, rongytalanok, tán be is zárom, tán törlöm, de azt is minek, a dolgok mennek a maguk útján blogbejegyzések nélkül is, a csuklómon magamfűzte czech picasso glass karkötő, ki vesz ilyet, ki nem tud ilyet fűzni, ha akarom meghúzom és elszakad és újrafűzöm, de varrni tán nem tud mindenki, gyöngyöt fűzni bárki tudhat (nincs is ilyen szó). Nem hordok fülbevalót, nem hordok biciklit a fülemben, de tetszik, szeretem csinálni őket, szeretem elképzelni azokat, akik megveszik és aztán piros biciklis fülbevalóval a fülükben piros biciklin tekernek. Najó...mégis egy kép:

6 megjegyzés:

Tipitá írta...

:)))))))))))))
Jó a piros bicikli!!

Lidércke írta...

És hol a czech picasso glass? Mentazöldre szavazék én is. Így, madárformán félrehajtott fejjel. :D (Ez jár a fotózáshoz, nem?! :) )

Bejus70 írta...

... és ilyesmi bejegyzéseket sem tud mindenki irkálni... és ezért jöhetnél gyakrabban...

Krisztina írta...

Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor kint ülök valahol a fák alatt és figyelem a természet rezdüléseit: lehull egy levél, a karomra száll egy apró bogár, a füvön átfut egy mókus... Hangulatosan írsz... Szeretem.

szaberka írta...

Írj csak, vagyunk rá vevők egy páran!!!

♫GokYuuSa♫ írta...

Szia! Megkérdezhetem, egész pontosan hogyan buboréktalanítasz?