2012. január 31., kedd

Univerzumok





amikor mész és mégsem érsz oda
amikor minden mozdulatod
félbehagyott tétova
amikor ijesztenek a szokatlan zajok
és vinnéd magaddal a pillanatot
amikor túl hangosnak érzed magad
mások is túl hangosak
mégsem akar kiürülni a tér
összekuporodnál egy sarokban
hasítanál a létből egy darabot magadnak
ami elfér a tenyeredben
és mintha valami óvatos isten volnál
belelehelnéd a fákat a hegyeket
az érdekes pókokat a csendet
a pillanatokat amiket soha 
nem sikerült magaddal vinni
hogy legközelebb amikor
szokatlan zajokra rettensz
csak hunyorítva 
az összeszorított ujjaid közé zárt
univerzumodba 
kukucskálj




6 megjegyzés:

katafolt írta...

Szép. Azt tudod, hogy előbb a verseidet találtam meg, évekkel ezelőtt, s csak azután a varrományokat? Szeretem őket.

dióhéj írta...

ezt nem tudtam, köszönöm :)

zazálea írta...

nahát!

Czkriszta írta...

Pont valamelyik nap mutattam a lányaimnak a varrományaidat és ecseteltem, hogy nem csak azok különlegesek, hanem te magad. Pl. a versekhez való viszonyod, na és a "szép lelked"

Trudi írta...

Ezt érzem mostanában én is.

Artemis írta...

Óó, ez tetszik! Nem tudtam, hogy verseket is irsz.