2012. augusztus 30., csütörtök

Ritkán mérgelődök

hülyeségeken, de most aztán igazán felbosszantottam magam.

Ezúton értesítek mindenkit, hogy nem véletlenül nem árulok itthoni online piacokon, nem tehetek róla, de én nem szeretek itthon eladni, nem szeretek hetekig alkudozni és levélben egyeztetni egyéni kívánságokról, megrendeléseket teljesíteni, ide még egy masnit, amoda egy szívecskét varrni, én olyat szeretek varrni, amit én találok ki és azokból is maximum egyet, párat, néhány változtatással. Ez alól van néhány kivétel, néhány igen kedves visszatérő vásárlóm, ők úgyis tudják, hogy kicsodák :)

No de az azért mégiscsak mindennek a teteje, hogy hazugnak neveznek, holott nem ígértem semmit, megbízhatatlannak, mert nem válaszoltam egy olyan levélre, aminek írója kioktat, hogy hát dehogyisnem lehet azt, amiről én azt írom, hogy pont ugyanúgy nem lehet kicsiben valamit, amit  nagyban készítettem, csak hasonlóan (amúgy szerintem az ilyen megrendelőkről panaszkodik a többség, hogy kérnek ezt meg azt, aztán a nyakukon marad a reserved listing), aztán biztosít róla, hogy de már megoldódott, mert talált valakit, aki lemásolja az általam kitalált holmit.

Hát kérem, másolók, másoljatok, teljesítsetek az ötleteimből mindenféle kívánságokat, én igazán nem bánom ezt, nekem se kedvem, se energiám hisztérikus megrendelőkkel foglalkozni, elég nekem a magam hisztije.

Ja és hogy nem kéne pénztárcákat árulnom, írja még a levél szerzője, hát kérem én nem árulom őket, én eladom őket, nagy különbség ám.

Továbbá még szeretném leírni azt, hogy azért mert én nem osztok meg itt a blogomon személyes fájlokat, azért még én is dolgozom a nap 12 órájában, vannak gyerekeim, szoktam főzni, néha takarítani is, szoktam nyaralni, elérnek minket is a betegségek, veszteségek anyagi és minden más értelemben.

ps: eszem megáll