2008. november 3., hétfő

Magyarország


Ezer dolog megfordult a fejemben, Trianon előtti Magyarország térkép, vagy a határvonal mentén szétszakított családok, Szent István, a korona, az Országház, valamelyik híd, Operaház, Mátyástemplom, Budai vár, de aztán úgy voltam vele, Magyarország ez, nem Budapestország, meg aztán, ha már kultúra, legyen valami kultúra. Így választottam ezt nagy nehezen, Mátyás 1486-os törvénykönyvét. Decretum Maius, ez az első magyar törvény, amely nyomtatásban megjelent. A címlapon a király, tudósai körében. Eleinte kéziratos másolatokban küldték szét a megyéknek, így lépett a korábbi szokásjog helyébe az írott jog.
Tulajdonképpen Mátyás ezzel is biztosítani akarta fiának, Corvin Jánosnak az öröklési jogát, a bíráskodást és a perjogot szabályozta. Egyes részei sértették a nemesek és főurak érdekeit, éppen ezért Mátyás halála után a régi jogaik visszaállítását kérték az új királytól, II. Ulászlótól, akinek trónra jutásában nagy szerepe volt annak, hogy a nemesek többsége igyekezett megszabadulni a rájuk rótt terhektől.
A bevezető minden realitást nélkülöző, utópisztikus hangvételű, örök időkre szóló törvényekről ábrándozik, ebből egy részlet: „Illő, hogy a fejedelmek, kik felső intézkedésből helyeztetnek a legfőbb méltóság őrhelyére, ne csak fegyverrel, hanem törvényekkel is ékeskedjenek, és inkább jó és állandó intézmények szigorával, mint az önkényuralom vagy a kárhozatos visszaélés keménységével kormányozzák alattvalóikat. Mióta Isten jóvoltából a királyi méltóságra emeltettünk, mindig arra gondoltunk, hogy országunkban az átkos visszaéléseket megszüntessük, majd oly szabványokat alkossunk, melyek írott törvényekül szolgáljanak, és azokat ellenkező törvények által önkényesen megváltoztatni ne lehessen, mint az eddig mindenik király választásakor történni szokott. A király és a rendek az alább jegyzett cikkekben (= cikkelyekben), melyek örökre írott törvény gyanánt fognak megtartatni, egyeztek meg"

Érdekesség, hogy első nyomtatott kiadása (mármint az eredetin kívül) csak 1988-ban jelent meg.

2008. október 6., hétfő

Pápua Új-Guinea





Most látom, hogy ez kimaradt.
Túl sok hozzáfűznivalóm nincs, tűfestéssel készült, türelem kell hozzá és rengeteg színű cérna. Állítólag sáskák. Naívan azt gondoltam, az utódját viszi a hátán egy gondos nőstény, de többen felvilágosítottak, hogy szó sincs ilyesmiről, valami más történik a képen.

2008. szeptember 27., szombat

rag quilt


Gondoltam írok már ide valamit. Fényképeket szortíroztam és rábukkantam a ragtakarómra. Jó sokáig varrtam, amikor éppen olyanom volt, kiszabtam néhány fedlapnak valót, néhány vatelint a közepébe és valamennyi hátlapot is. Aztán elkezdtem összevarrogatni. Nem terveztem konkrét méretet, mikor már nem fért a pinyóasztalon, akkor a földön rakosgattam egymás mellé a négyzeteket. Aztán egyszercsak elegem lett belőle és varrtam rá körbe egy keretet, így lett kész. Szerintem ez még a világvége után is szöszölni fog, úgyhogy aki ilyenbe fog, jobb ha tudja ezt. A szivecskéket általában ki nem állhatom, de ezen a takarón kivételesen megtűröm. Naná, én varrtam rá őket.

2008. augusztus 23., szombat

Laptop táska

Elkészült végre!
Persze most, hogy készen van, nem is akarom sehová se vinni a laptopot, nem mintha eddig akartam volna, de ha mégis, nem lett volna olyan táska, amibe belefér. Nyakamba vettem hát a várost többször, de csúnyák és drágák voltak, ezért úgy döntöttem varrok most valami olyan dolgot, ami funkcionál. Is.




Nagyjából ezeket az anyagokat választottam ki hozzá, még örültem is, hogy fogy.
Kedvenc az apróvirágos, a meseboltból.

Három réteget összefogva lesteppeltem: alul a szürke merevítő, középen a vastag 2cm-es(!) vatelin, felül pedig az apróvirágos anyag. Steppelésben némileg nagyvonalú voltam, mert az egyik részét rombuszosan jó sűrűn letűztem, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen tetszik nekem ferdevonalas steppeléssel is, úgyhogy azt a felét úgy hagytam.

Az elejére hatalmas zsebet terveztem (biztonság kedvéért, hátha egy kisebb laptopot is magammal akarok vinni valahová). Így nézett ki. Hát ez nem igazán tetszett.



Micsinyájjak micsinyájjak, hiába, elkészülve nem mindig úgy mutatnak a dolgok, ahogyan azt elképzeltük, így aztán átvarrtam ilyenre:



Na persze ez így még mindig unalmas volt, kézzel nem akartam körbehímezni a kis téglalapokat, de mindenképpen vágytam valami kézi hímzésre. Így aztán körbehímeztem géppel a rátéteket és virágokat (mi mást) hímeztem bele jól a közepükbe.



Aztán itt volt még a másik oldala. Elég unalmas volt az a nagy felület csak úgy magában, meg aztán a belsejébe is varrtam egy jó nagy zsebet (akkor még nem tudtam, hogy nem csak úgy a belejébe hajítom majd a laptopot, végülis ebbe a zsebbe szoktam beletenni és úgy hozni-vinni...egyelőre csak kipróbálásiból). Szóval ennek a jó nagy zsebnek a rávarrása egy varrást okozott a színoldalán, ami nem annyira tetszett nekem, így került rá a zsinór, hogy ne legyen magányos két centire fölé kábé még egy, aztán úgy ízlett, hogy fölülre is varrjak még ilyen zsinórt. Varrtam is:



Ez pedig a belső zseb, amit dupla anyagból varrtam, az alja sarkosan készült, a szája gumírozott, hogy csak akkor nyitogassa, ha én úgy akarom:



Elég sok dolgot változtattam menet közben az eredeti elgondolásomhoz képest. Maximálisan nem vagyok vele elégedett. Legközelebb valami vidámabb jószágot varrok. Szeretem ezt a natúr színvilágot, de ettől a táskától valamiért komor hangulatom támad.

Középen és kétoldalt a táska aljáig nyitható zippzárral záródik, amit kézzel varrtam be a táska fülével azonos színű ferdepánttal lezárt szélekbe. A fül szintén nem az eredetileg tervezett, túl világosnak és vékonydongájúnak találtam, ezért szövetből gyártottam hozzá, erősebb, színvilágban jobban harmonizál (vagyis illik a komorságba :-)) és még vállra is vehető.

2008. augusztus 1., péntek

alkotó blogoló

kettőt is kaptam és mostmár igazán kezdem szégyellni magam, hogy még tovább sem adtam...mivel ezek szerint lehet olyannak is, aki már kapott, nem keresgélek, díjazták-e már az illetőt...vagyihogy illetőnőt :-)

az egyik ledanna akinek adni szeretném, szépséges munkái, színvilága és sokoldalúsága miatt...
a másik arcencil aki felidézi bennem boldog ruhavarrós korszakomat és olyan igényesen, szépen dolgozik, hogy öröm bogarászni az oldalán...

ja igen...és köszönöm szépen a megtiszteltetést elizanikónak és katafoltnak :-)

2008. július 17., csütörtök

Ötletlopó

Ó, nahát....most jártam katafolt blogjában és alig várom, hogy egy kis időm legyen erre :


2008. július 15., kedd

Portugália

A többi országban is megfogott az építészet, városok, falvak, épületek, kertkultúra, valahogy mégsem találtam olyan képet, ami megihletett volna. Ez most igen. Szándékosan szedett-vedett perspektívájúra készítettem, ez és a színes házfalak mesebelivé teszik, ilyen kicsike textilen amúgy is lehetetlen a valóság hű ábrázolásam, meg persze nem is cél.

Szeretek kísérletezni, próbálgatni anyagokat, úgy mutatnak-e, ahogyan elképzeltem őket. Ez annyira úgy mutatott, hogy le se vettem onnan soha többet.



Aztán elkezdtem kiszabni és felrakosgatni a házikókat, de egyszer pórul jártam ezzel a szürke merevítővel, így nem vliesofixeztem (vliesofix=vasalóval felvasalható fátyolragasztó, ami hőálló papírra van kasírozva, formára vágva az anyagra kell vasalnim, a papírt lehúzni, ezután vasalóval textilre rögzíthető), hanem ragasztóspray-vel dolgoztam.









Illanófilccel (illanófilc=textilre motívumok rajzolhatók vele, kétféle létezik, egyik idővel magától felszívódik, másikat némi nedvességgel kell biztatni az illanásra) felrajzoltam előre az abalakokat. Érdemes óvatosan bánni vele, mert erősen vegyszerérzékeny, mondhatni illékony az illékonysága, ha ragasztó, vagy mondjuk domesztosz éri, ez utóbbit a Thaiföldi táncosnőm készítése közben megtapasztalhattam.








Keveset bontottam is. Az erkélyekre fekete csipkét tettem, amit kapásból túl erőszakosnak gondoltam ezekhez a pasztell árnyalatokhoz, dehátugye a lustaság. Egyiket felvarrtam, aztán úgy döntöttem előbányászok némi fehér csipkét és befestem valamilyen semmilyen színűre inkább.
Ilyen volt feketével:


Ez bizony csúnya vót, úgyhogy némi festés után már csak cirka másfél órás franciacsomózás várt rám. Próbálgattam én mindenféle virágmintás anyagot lelógatni az erkélyről, de nem volt az igazi.

2008. június 28., szombat

Már megint virágok

Úgy látszik képtelen vagyok a virágoktól elszakadni. A családtagjaim amikor meglátják, egytől-egyig felsóhajtanak: már megint virágok. Nem nagyon zavar. Egyrészt tudom mit akarok, másrészt letűzve, kibélelve a kidomborodó viárgok azért elég jól szoktak mutatni. Meg aztán valamit kezdeni kell ezzel a csomó anyaggal, ami valahogy idelett a szekrénybe. Szóval két kultúraquilt között, négy befejezetlen dologgal az asztalon, most ehhez támadt kedvem.

Egy kis kulissza, mert azért elfelejtem mindig, hogy ez a lényeg, lázasan bújom én is a technikai leírásokat, hátha sikerül valami okosat ellesni belőlük.

Az anyagokat csak úgy gondolomra válogatom össze, persze nagyjából azért egymás mellé teszem őket, mennyire illenek egymáshoz, mármint saját szubjektív megítélésem szerint, merthogy a magam örömére varrok általában. A motívumok egy része csak úgy rajzolomra, más részük, mikor kifogynak az ívek a ceruzámból, kapásból fellapozott könyvekből ellesett motívumok. Virágok a világon mindenütt vannak. Még a kertben is.
Biztonság kedvéért azért ezeket is kivittem a kertbe, le is fotóztam őket. Íme:

2008. június 23., hétfő

Kultúraquiltek

nem másolom be az eddigi összeset úgy döntöttem, csak linket teszek ide némelyikről, tehát:

Finnország

Thaiföld volt eddig a kedvencem:
Angkor. A mai Thaiföld, Kambodzsa és Laosz területén virágzott nagyjából a IX-XV. század között. A templomok és a Khmer birodalom romjai, fantasztikus domborművekkel, épületszobrászati elemekkel díszített leletek között barangolva bukkantam több olyan domborműre, amelyek Aspara táncosnő alakját ábrázolják. Ezekből montázsoltam össze a saját változatomat, a domborművek sajátos stílusjegyeit (fejdísz, ornamentikus épületfaragások, kecses mozdulatok, domborodó has és keblek) megőrzizve.

A technikáról: illanófilccel felrajzoltam a táncosnő körvonalait, ezt egy réteg vatelinnel letűztem, majd szorosan a varrás mellett körbevágtam a vatelint. Ezután kitömtem alaposan a kebleit, majd még egy réteg vatelint és szürke "keményítőt" ragasztottam a hátlapra, ezekkel fejeztem be a tűzést, elég aprólékosan.

Amikor kész volt teljesen a tűzés, fülpiszkálóval és domesztosszal az alaknak és a képen látható részeknek a közepét kifakítottam. Legvégül hátlapozás, szélek eldolgozása.

Íme az eredmény:


Thaiföld


Kuba

Marokkó

kényszer



nem is tudom miért van az embernek fájlmegosztási kényszere folyton...talán mert olyan jó hasonszőrűekkel megvitatni a varrással kapcsolatos nehézségeket, kalandokat na meg azokat a fifikákat, amikre az ember lánya véletlenül jön rá és azt gondolja, mások még véletlenül sem jönnének rá, aztán közbe kiderül, hogy dehogyisnem....

perszehogy a kultúraquiltek miatt csinálom én is ezt a blogot, egyrészt mert nem akarom teleszórni a Kultúraquilteket másrészt tényleg jó látni, mások hogyan készítik a sajátjukat....nem ígérek renszerességet, de majd igyekszem....