2011. szeptember 3., szombat

Szafari

Tote bag. Jó sokáig nem tudtam mi lehet az a tote bag, aztán egyszercsak megnéztem a gugliban és rájöttem, hogy a jó nagy táskákra mondják, amikben mindenféle holmit lehet cipelni. Persze írják, mondják az összes mindenségre az etsyn, ami táskából van, biztonság kedvéért arra is, ami nem táskából van, hogy a gugli még a bukszárcákat is megtalálja, ha valaki totebagot keres. No de ez itten igazi tote bag, le is írom jó sokszor, hogy akárki rátaláljon és lássa, milyen egy igazi tote bag.

Az anyagot nem túl régen túrtam, direkte valami ilyen volt az elképzelésem, de még annál is elégedettebb vagyok, mint amit elképzeltem. Ismét el akartam sütni a parafa táskafüleket, az anyag mellé rakva még jól is mutatott, aztán szokás szerint mégsem, ennek a fülnek márcsak ez a sorsa.

A kenderkötelet az obiban vettem, táskafülnek, de semmilyen anyaghoz nem illett egészen mostanáig.






Essen szó még a paravánról, ez az első hivatalos bevetése, eddig csak kerülgettem, tologattam, de igen nagy szükség van rá fotózáskor, mert nálunk nincsenek üres falfelületek, a teleaggatott falak is sárgák, ez pedig aránylag semleges háttér, még ízlelem, gyakorlom a vele való munkát. 

2011. szeptember 1., csütörtök

Két rekeszes - Two compartment



Azt hittem nehezebb lesz kitalálni a hogyant és aztán megvalósítani, de nem volt veszélyes. Ha nem tudnám, hogy nem való nekem ilyen finom holmi, megtartanám, de mivel tudom, máris az etsyn kínálja magát, magamnak pedig egy kevésbé kényes jószágot készítek. (majd valamikor)

2011. augusztus 31., szerda

Nem testvérek

esetleg unokatestvérek lehetnek, a rokoni szál a keret és a forma.


...és most hirtelen elgondolkodtam, miért szeretünk mi emberek mindent antropomorfizálni, tárgyakat, állatokat, mindent, csak ránk emberekre mondjuk sokszor, hogy állatok vagyunk, pedig hát a rossz tulajdonságaink olyan emberiek.

néhány kudarc: egy o-betűbe futott metszőkés és egy morzsolódó puha linó




2011. augusztus 29., hétfő

Régen írtam,


pedig varrtam mindenfélét, csak már úgy érzem egyik pénztárca olyan, mint a másik, minek mutogassam, de most hirtelen egyszerre mutatok néhányat






valamiért kimaradtam a csoportból már lassan egy éve, olyan magamnakvaló lettem, a lányok persze hiányoznak és okot sem tudok igazán, amiért nem járok, mégsem járok.
Szombaton azért megnéztem az országost, ha már itt rendeződött nálunk, le is esett az állam, szépek voltak nagyon a munkák, a szemeim jóllaktak, nem győztem exponálni.
Kipróbáltam azt  a valamit is, aminek nem jut eszembe a neve, de tán jobb is, mert antireklámot azért nem szeretnék, biztosan valakinek nagyon jó lehet és működik, de ez a valaki nem én vagyok, azért csak annyit, hogy a nagy kétkaros szabadgépitűző monstrumról beszélek épp.

Örültem Kosztelnik művésznő sikerének, ide is raknám a két díjnyertes quiltjének fotóját, de sajnos nem túl jól sikerültek, fotózáshoz a fényviszonyok nem a legjobbak voltak, én meg mint tudjuk antitalentum vagyok e téren.