2012. április 23., hétfő

Arányérzék

kellene. No persze nem pszichológiai vagy szociális értelemben, most kivételesen az ékszerelés kapcsán volna jó, ha az aranymetszés szabályai az ember zsigereiben volnának, merthogy tetszik nekem ez a medál, a lánc is tetszik, jópofa, bár kissé elcsépelt ez a patinás réz madárka is, fejben jól összeálltak ezek a kopott alkatrészek, aztán amikor a szanaszétből összeszerelődtek mégsem lett jó. A medál robusztus, mondhatni testes darab, a lánc és a madárka légies, mégis lefényképeztem okulásul, nektek, magamnak, meg hát azért is persze, hogy lássátok, nem mindennel vagyok én sem elégedett.
Persze ezekben nem sok saját munka van, hiszen a szív medált nem én faragtam, na jó a madarat én patináztam, valahogy mindig azt gondoltam az ékszerelés az semmi, mi munka az, csak csip-csup drótok hajlítása, karikát karikába, láncra medált és a többi, ami még saját ötlet fűszerként. Aztán rájöttem lassacskán, hogy nem olyan egyszerű ez, rakosgatom a kalapált rezeket, gyöngyöket, kerámiákat, láncokat és nem illik ám minden mindenhez, rengeteg árnyalat, a drót nem úgy hajlik, megsérül, kopik, kiálló részek maradnak, ami karcolja a nyakat, szóval komoly meló ez, sebészkéz szükségeltetik hozzá. Sebészkés is :)

3 megjegyzés:

Tipitá írta...

Nekem tetszik! Lehet, hogy nem jó az arányérzékem és azért? Különleges darab és szép!

Györgyi Haltrich írta...

bocsi ... nekem eleve a lánc és a szív nem stimmel
a lánc és madár igen - vékonyak, légiesek
a szívhez valami masszívabb kéne vagy szalag (selyem szatén vagy bársony?) - nyakpánton is el tudom képzelni ...

csipkeékszerek írta...

Szia!
Handagora oldallal kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Nem találom az oldalt, a Facebook-on is sokan keresik és senki sem tudja mi történt! Sokan várjuk a válaszod :) Köszi!