2011. szeptember 22., csütörtök

Miből lesz a ccserebogár

Kathy  hívott meg a játékra, vagyishát pontosabban pofátlaunl meghívattam magam.
Az első darabomat nem tudom megmutatni sajnos, hetedikes koromban varrtam kézzel, anyám szoknyájából, amit a kukába dobott én pedig beleszerettem az anyagba, kikukáztam és egy egészen egyszerű szabású, denevérujjú blúzt öltögettem belőle úgy hogy a bő szoknya dereka maradt a derékrész, az alja pedig a vállamra került.
Innentől kezdve nem volt megállás, habár varrógép közelébe még évekig nem kerültem, de ez nem tántorított el a baggatástól, ahogy nagyanyám nevezte azt, hogy folyton varrok.

Ez a fotó valamikor 20 éves korom körül készült, sok ilyen nadrágot varrtam már előtte, farmerből is, amit a Váci utcai buadaflax mintaboltban vettem. Nem volt cipzáram,  így aztán gondoltam egyet és gombokat varrtam a nadrág sliccébe, aminek aztán akkora sikere lett, hogy még varrnom kellett barátnőnek és egy fiúnak is a gimis osztálytársaim közül.

Ennek a függönyszerű együttesnek a nadrágja éppen olyan. A kis topot ehhez varrtam és beneveztem vele egy Burda varróversenyre, ahol persze sehányadik helyezést nem értem el, viszont ámultam, micsoda szépségek vannak és megtanultam, hogy nem elég elkészíteni valamit, azt jól be is kell mutatni és persze nem árt ügyelni a részletekre.

A hibákról fogalmam sem volt, oly tökéletesnek hittem és jól is éreztem magam benne. Az anyaga vékony lenvászon, könnyű nyári viselet volt. A zsűri alaposan megforgatott és ránézésre sorolták a hibákat: a gomblyukaknál nem ártott  volna rávasalható közbélést használni (akkor tudtam meg, hogy létezik ilyen is).
A másik hiba szintén a gomblyukakkal volt, függőlegesen varrtam őket és így kinyúltak, buggyosodtak, mindig a gombolásirányra merőlegesen kell varrni, ha feszülnek a gombok, állították ők.

A képeken ezek tán nem is látszanak és a hibák ellenére én rongyosra hordtam ezt, sőt, néhány év után varrtam egy még vékonyabb, még lágyabb esésű anyagból ilyet, aminek nem zöldes, hanem bordós-fáradtrózsaszínes árnyalata volt.
És akkor a kép:



És akikről szeretnék olvasni cserebogárságuk előtti korszakukból: Hera, és még írnék kettőt, de nem enged nézelődni, blogokat megnyitni az internet megint és hozzászólni sem, talán ezt a megírt posztot sem küldi el, de már másoknál is olvastam, úgyhogy látom, hogy a blogger hibája ez és nem a lassú netemnek tudható be.

Holnap kiegészítem még két játékossal.




Színházi

Ezt csak úgy, szöveg nélkül...

2011. szeptember 21., szerda

Kísérletek

ma kísérleteztem, hogy mivel, azt lehet, hogy nem árulom el, maradjon titok, hiszen annyit mutogat az ember és annyi mindent lát máshol, annyi a másolat, ami nem is baj, hiszen az egyéniség a fontos, eredetiség nem létezik....most mégis örülök egy találmányomnak, ami miatt nem kell csillió dollárért külföldről rendelnem homikat, hanem félccsillió forintért megoldom magam :)

Íme a kísérlet első példánya, az anyag korábbi, több éves  saját ecsettel festés maradéka, most igazán örülök, hogy  ezeket a kicsike darabokat sem hajigáltam ki. Oly régóta varrok már ilyen keretes pénztárcákat és táskákat, éppen ideje volt egy kis továbbfejlesztésnek. Hogy mi a fejlesztés? Na az a titok része a dolognak :)

Ma még jövök egy cserebogaras bejegyzéssel, hála Kathynek.




No de azért a buksztárca fotója se maradjon ki.

2011. szeptember 18., vasárnap

Két rekeszes

Egészen odavagyok ezekért a kétrekeszesekért, leginkább nagy szögletest szeretnék belőle, neszesszernek, magamnak, de eddig még nem sikerült olyat beszereznem, de még kutatok :)



Ennek a szája nem sokkal nagyobb, mint az előzőleg bemutatott kétrekeszes buksztárcáké, azok 11cm-esek voltak, ez pedig 14 cm-es, de hosszabbra szabtam az anyagot, így egészen megtáskásodott.