Ez a tegnapi linó puha, mint a vaj, viszont nem olcsó, persze nem akar az ember lánya folyton linót metszeni, mégis megnyugtató lenne a gondolat, ha akármikor linót akarna metszeni, van mihez nyúlni. Így született az ötlet tegnap, hogy a netről rendelt puha linó, tán danamid (vagy danamit, nem tudom melyik helyes, a gugli mindkettőt ismeri, nekem csak távoli ismerősök) és jó volna belőle többet szerezni. Aztán kiderült, hogy mégsem danamid, vagyishogy egyik távoli ismerős sem, viszont itt a helyi
Vas-színesfémben ajánlottak egy habosított pvc-t, amit 1mx2m-es táblában lehet kapni, nem vágják el, viszont szívesen adtak ajándékba egy 45cmx30cm-es darabot, miután megtudták, micsoda fontos projektben vesz részt kísérleti alanyként. Puhának elég puha, habár tapintásra kemény, nem is hajlik, de lényeg, hogy a linómetszőkés viszi szépen, mégis gyanakodtam a felületét illetően, ezért nem is vittem túlzásba a mintát, csak egy hevenyészett egypercest készítettem (alsó narancssárga anyagon láthatjátok a lenyomatot. Sajnos jól sejtettem, nem tapad meg rajta a festék, így hiába könnyen faragható, nyomdázásra alkalmatlan.
Tegnap volt még egy hátsó gondolatom, hogy ez a linó radírokra hasonlít, meg aztán úgy is érkezett a számla a postával, hogy radírgumi linó, hmm...elszólták magukat, irány a teszkó, afféle jó minőségű rotring márkájú radírt kerestem, szerencsére nem találtam, merthogy azok sem voltak olcsók, erre emlékszem még radírozós koromból, viszont stabilo márkájú, 6 db-osat találtam 300 pénzért, ami lapos, a hat darabot összerakva pedig éppen akkora, mint a postán rendelt.
Már csak mintát kellett vájni bele, pillanatragasztóval kis fadarabra ragasztani a könnyebb fogás érdekében és íme: