Ötletlopó

Ó, nahát....most jártam katafolt blogjában és alig várom, hogy egy kis időm legyen erre :

Portugália

A többi országban is megfogott az építészet, városok, falvak, épületek, kertkultúra, valahogy mégsem találtam olyan képet, ami megihletett volna. Ez most igen. Szándékosan szedett-vedett perspektívájúra készítettem, ez és a színes házfalak mesebelivé teszik, ilyen kicsike textilen amúgy is lehetetlen a valóság hű ábrázolásam, meg persze nem is cél.

Szeretek kísérletezni, próbálgatni anyagokat, úgy mutatnak-e, ahogyan elképzeltem őket. Ez annyira úgy mutatott, hogy le se vettem onnan soha többet.



Aztán elkezdtem kiszabni és felrakosgatni a házikókat, de egyszer pórul jártam ezzel a szürke merevítővel, így nem vliesofixeztem (vliesofix=vasalóval felvasalható fátyolragasztó, ami hőálló papírra van kasírozva, formára vágva az anyagra kell vasalnim, a papírt lehúzni, ezután vasalóval textilre rögzíthető), hanem ragasztóspray-vel dolgoztam.

Illanófilccel (illanófilc=textilre motívumok rajzolhatók vele, kétféle létezik, egyik idővel magától felszívódik, másikat némi nedvességgel kell biztatni az illanásra) felrajzoltam előre az abalakokat. Érdemes óvatosan bánni vele, mert erősen vegyszerérzékeny, mondhatni illékony az illékonysága, ha ragasztó, vagy mondjuk domesztosz éri, ez utóbbit a Thaiföldi táncosnőm készítése közben megtapasztalhattam.

Keveset bontottam is. Az erkélyekre fekete csipkét tettem, amit kapásból túl erőszakosnak gondoltam ezekhez a pasztell árnyalatokhoz, dehátugye a lustaság. Egyiket felvarrtam, aztán úgy döntöttem előbányászok némi fehér csipkét és befestem valamilyen semmilyen színűre inkább.
Ilyen volt feketével:


Ez bizony csúnya vót, úgyhogy némi festés után már csak cirka másfél órás franciacsomózás várt rám. Próbálgattam én mindenféle virágmintás anyagot lelógatni az erkélyről, de nem volt az igazi.

Már megint virágok

Úgy látszik képtelen vagyok a virágoktól elszakadni. A családtagjaim amikor meglátják, egytől-egyig felsóhajtanak: már megint virágok. Nem nagyon zavar. Egyrészt tudom mit akarok, másrészt letűzve, kibélelve a kidomborodó viárgok azért elég jól szoktak mutatni. Meg aztán valamit kezdeni kell ezzel a csomó anyaggal, ami valahogy idelett a szekrénybe. Szóval két kultúraquilt között, négy befejezetlen dologgal az asztalon, most ehhez támadt kedvem.

Egy kis kulissza, mert azért elfelejtem mindig, hogy ez a lényeg, lázasan bújom én is a technikai leírásokat, hátha sikerül valami okosat ellesni belőlük.

Az anyagokat csak úgy gondolomra válogatom össze, persze nagyjából azért egymás mellé teszem őket, mennyire illenek egymáshoz, mármint saját szubjektív megítélésem szerint, merthogy a magam örömére varrok általában. A motívumok egy része csak úgy rajzolomra, más részük, mikor kifogynak az ívek a ceruzámból, kapásból fellapozott könyvekből ellesett motívumok. Virágok a világon mindenütt vannak. Még a kertben is.
Biztonság kedvéért azért ezeket is kivittem a kertbe, le is fotóztam őket. Íme:

Kultúraquiltek

nem másolom be az eddigi összeset úgy döntöttem, csak linket teszek ide némelyikről, tehát:

Finnország

Thaiföld volt eddig a kedvencem:
Angkor. A mai Thaiföld, Kambodzsa és Laosz területén virágzott nagyjából a IX-XV. század között. A templomok és a Khmer birodalom romjai, fantasztikus domborművekkel, épületszobrászati elemekkel díszített leletek között barangolva bukkantam több olyan domborműre, amelyek Aspara táncosnő alakját ábrázolják. Ezekből montázsoltam össze a saját változatomat, a domborművek sajátos stílusjegyeit (fejdísz, ornamentikus épületfaragások, kecses mozdulatok, domborodó has és keblek) megőrzizve.

A technikáról: illanófilccel felrajzoltam a táncosnő körvonalait, ezt egy réteg vatelinnel letűztem, majd szorosan a varrás mellett körbevágtam a vatelint. Ezután kitömtem alaposan a kebleit, majd még egy réteg vatelint és szürke "keményítőt" ragasztottam a hátlapra, ezekkel fejeztem be a tűzést, elég aprólékosan.

Amikor kész volt teljesen a tűzés, fülpiszkálóval és domesztosszal az alaknak és a képen látható részeknek a közepét kifakítottam. Legvégül hátlapozás, szélek eldolgozása.

Íme az eredmény:


Thaiföld


Kuba

Marokkó

kényszer

nem is tudom miért van az embernek fájlmegosztási kényszere folyton...talán mert olyan jó hasonszőrűekkel megvitatni a varrással kapcsolatos nehézségeket, kalandokat na meg azokat a fifikákat, amikre az ember lánya véletlenül jön rá és azt gondolja, mások még véletlenül sem jönnének rá, aztán közbe kiderül, hogy dehogyisnem....

perszehogy a kultúraquiltek miatt csinálom én is ezt a blogot, egyrészt mert nem akarom teleszórni a Kultúraquilteket másrészt tényleg jó látni, mások hogyan készítik a sajátjukat....nem ígérek renszerességet, de majd igyekszem....