Korak

Nem nagyon érek rá mostanság, ezért csak szedegetem elő a régebben varrt dolgaimat és nézegetem vágyakozva, vajon hogyan alakulhatnának át hasznos holmikká. Mondjuk táskává. Ezt a korakot még Ménfőcsanakon varrtuk Maple vezényletével, bizonyisten nem tudnék ugyanilyet varrni, persze kellene hozzá Mártamásé, aki mindig beszól, kellene a vidám hangulat, mint megtudtam ma, bodzás joghurt is kellene és persze a leírás, amit kaptunk. Ez utóbbi még megvan valahol, megtalálom majd valamikor, amikor egészen mást keresek. Azt hiszem egy táskát varrok majd köré, csak legyen egy kicsikét több időm.

Szütyő

Még nem tudom hogy takarom el a fületövét, ötleteket várok, addig is néhány részletfotó.

Horgolásaim

Néha imádom az internetet. Volt nekem egy ilyen szerelmem is, mint a horgolás. Lázasan töltöttem le mindenféle mintákat, akkor még főleg orosz oldalak voltak csipke és varrás terén, weboldal fordítás még gondolatban sem létezett, mégis örültem minden csipkemintának, külön mappákban gyűjtöttem őket, cédére mentettem, amik azóta persze elkallódtak. Nagyjából úgy kezdődött, hogy tizenix évvel ezelőtt veszélyeztett terhes voltam, négy hónapig egyfolytábankötelezőágybanfekvéssel, micsinyájjakmicsinyájjak, az olvasást már untam, elhatároztam, hogy megtanulok horgolni. Na persze nem egyszerű darabokkal akartam kezdeni, hanem bonyolult csipkemintákkal, mit nekem érthetetlenség, időm, mint a tenger, böktem, bontottam, böktem, bontottam, míg ugyanolyanok nem lettek, mint az újságban és az itt látható képen. Azóta nem horgoltam sokat, kipipáltam, megy ez nekem, de hát hová tegyem a leheletfinom csipkéket, pihentek a szekrényben, egészen mostanáig. A sötétzöld valamit nem tudom mi végre horgoltam, szerintem csak kipróbálásiból pár évre ezután, hogy vajon megy-e még nekem ez az ördöngösség. Aztán egy darabkát lemetszettem az összevarrt hálóból és rávarrtam erre a díszpárnára, amire más egyéb félkész dolgok is kerültek. Most ezek a horgolások másodvirágzásukat élik, vagyishogy első, hiszen eddig bimbóztak különböző fiókokban, most fognak igazán kinyílni táskákon, neszesszereken.

Ja és hogy miért imádom néha az internetet? Múltkor véletlenül rég elfeledett nyolc évvel ezelőtti saját képtáramra bukkantam. Megörültem neki, mert ezeket a kedves és azóta elvesztett mintákat rejtette, a jelszóra egyelőre nem emlékszem, így csak kicsiben tudom letölteni, de legalább megvannak és némi nagyítással azért kisilabizálható a minta, már annak, aki tud horgolni :)

Újabb táska

Tetszik is, meg nem is. Vannak dolgok, amik félkészen sokkal jobban mutatnak, na ez a táska olyan darab volt. Remélem azért valamikor megtalálja a gazdáját. Mágneszárral záródik, az elején van egy zseb, a belseje csak egy rekeszes, a füle bőr (nem műbőr). A hátulja viszonylag egyszerű, szabadgépitűzéssel díszítettem, az elején a zseben a kis sikátoros utcarészlet szintén ezzel a technikával készült, eredetileg ATC kártya volt. Hirtelen más nem jut róla eszembe, keresi gazdáját, irány a meska.

Visszatekintő

Nos összegezzük akkor az elmúlt évet varrásügyileg: nem sokat varrtam, majdnem semmit, de tekintve, hogy legszívesebben mindigegyfolytábban varrnék, vagy legalábbis valami textillel foglalatoskodnék, a sok is kevés volna. Némileg hátráltatott a varrásban az a gondolat is, hogy mi lesz a sok felhalmozódott táskával, faliképpel, takaróval és egyéb jószággal, de ezt a problémát látszólag megoldottam azzal, hogy regisztráltam az etsyre és a meskára. Azért csak látszólag, mert eladni még nem adtam el semmit, viszont év vége felé tágítottam némileg az eladandó, de főként a befejezetlen holmik univerzumát. Ezeket a képeket ollóztam össze hirtelen, nem biztos, hogy mindent az elmúlt évben varrtam, csak az biztos, hogy én varrtam őket.

Unfinished objects

Avagy UFO. Ezennel először és utoljára jelentkezem a játékra, ha már úgy gondoltam részt veszek benne, ez az utolsó lehetőség. Csak úgy játszásiból kezdtem el varrogatni, ahogy pár poszttal lentebb is írtam. A fül egy környezetvédő szatyor füléből lépett elő neszesszer fogantyúvá, először el akartam takarni a varrásokat valami virághímzéssel, vagy virág alakú gombbal, aztán úgy döntöttem illik így, ebbe a rojtos szélű hangulatba. A száját és a cipzárat jó szokásom szerint kézzel varrtam, így igazán szép, ha nem látszik gépi varrás a kényes helyeken.

Ráadásként a háttérben lévő anyag a legfrissebb rozsdás vasakkal való festés eredménye.

Bogár

Az ötletet Eszterdától loptam. Leánykámnak megmutattam a bogarakat és elérzékenyült tőlük, ahogy mindentől, ami állatból van. A lábakat és a csápokat nem spárgából csináltam, pedig tetszik, sőt nagyon aranyos úgy, de nem találtam itthon csak nagyon vékony és nagyon vastag spárgát, viszont virágkötöző drótot és szalagot bőven találtam még harasinyavirágkészítő korszakomból, úgyhogy a drótok ízeltlábultak meg végül.

Szömörcének

Igaz, Avery Denison márkájú az én pisztolyom is, nem Prym, de megnéztem neten, teljesen ugyanolyanok, csak színben más a kettő, működésük is azonos elvű és a méretük is.

Tehát: fontos, hogy a tűt teljesen ütközésig nyomjuk át a három rétegen így:

Biztonság kedvéért a túloldalról is:

Ekkor lőjük csak ki a szálat, ezután kihúzva a tűt a műanyag szál az anyagban marad.

Kicsit piszkáltam a tűt a pisztolyban, meg emlékszem még kereskedőkoromból, hogy ha egy milliméterrel elfordult, akkor már nem lőtte ki a szálat, mert nem illeszkedett bele rendesen. Arra figyeljetek, hogy a tűben a vájat pontosan szemben legyen, a szál bele tudjon simulni, mert egy kis fémrúd lövi ki, ha nincs minden a helyén, mellé tolja a műanyag szálat és nem történik semmi. Arra is figyeljetek, hogy a műanyag szálakat ütközésig toljátok a pisztolyba, mert ha nem ér bele a tűben lévő nútba, akkor megintcsak nem történik semmi.

Papírra varrás

Egyik kedvencem volt valamikor ez a technika, pontosan és szépen lehet varrni vele, ami nekem egyéb szabad technikáknál nem nagy erősségem. Ami miatt mégsem varrok sokat ezzel a technikával, hogy kevésbé vonz a kötöttsége, nem érzem eléggé kreatívnak lemásolni valamit, pontosan betartani a színeket, méreteket, formákat, egészen a legapróbb részletig. Ezeknél a virágoknál az eredeti színektől eltértem, maga a méret és szirmok pontosak, hát maradt a keretezés, amit varrhattam saját girbe-gurba kedvem szerint. Ilyen képekhez például határozottan hiányzik a simonféle molinó. Ahogy nézegetem az jut még eszembe, mi az ördögnek varrtam én ilyen virágokat, csak úgy vannak a vakvilágba, nem mond semmit, nem kérdez semmit. Mondjuk nem sárgul mögötte a fal.

Karácsony

Nálam a karácsony nem múlhat el varrás nélkül. Minden évben az utolsó pillanatban új abrosz varródik az ünnepi asztalra. Ez azért kell, mert az előző évire tutira valami kimoshatatlan pecsét kerül, én pedig nem szoktam kirántani a vendégek és a család tányérjai alól az abroszt, azonnali folttisztításra. Aztán meg év közben egészen biztosan szükségem van valami nagyobb darab fehér vagy natúr színű vászonra, vagy a széléről a csipkére, vagy az asztalközépre, ami egy szolid, aprómintás jószág. A boszorkának feltétlenül kell valami kézzel készült ajándék, még ha apróság is, ő is mindig készít valamit és ha ilyet kap, annak örül az egyik legjobban, évekig őrizgeti. Idén ezt a kis kézzel varrott ollótartót kapta, meg saját kisollót is bele persze, mivel az enyém valahogy gyakran kicsorbul a keze által, rendeltetésszerűtlen használatból kifolyólag.
Három rétegből készült, szabásminta nélkül, nem mintha nem lenne valahol ilyen szabásmintám, de előbb kiszabtam ránézésre, mint ahogy azt megtaláltam volna. A mágneszárat szeretem az összes réteghez erősíteni és eltakarni valamiféle dísszel, egyrészt mert erősebb, ha mindhárom anyagot összefogja, másrészt nehéz volna úgy tűzni, hogy kerülgessem ezen a kicsike felületen a mágneszárat, de ha véletlenül valami nagyobb darabot varrok és megoldható lenne valahogy, akkor tutira akkor jut csak eszembe, amikor már nem lehet máshogy, így aztán nagy rutinom van mágneszárálcázásban :) A kicsi horgolt csipkevirág ősrégi darab, valamelyik előző életemben horgoltam.

Félkész

Növekszik a félkész holmik univerzuma, még nem tudni mi lesz, fogyott némi csipke, némi ATC kártya és egy darabka Márai. A táskafül megint nem biztos, főleg ha nem is táska lesz, hanem neszesszer.

Ez már én vagyok

Kicsit megnyugodtam. Úgy begurultam az élénk színeken és azon, hogy mégsem voltam elégedett vele, hogy vaktában kiszórtam az anyagokat és az elsőnek ami megtetszett nekiestem. Vagyis az első kettőnek, ezt a szürkét választottam a virágoshoz, a régi semmire sem jó ATC kártyák is megtalálták funkciójukat, rá is varrom az összeset táskazsebre, ha már annyit dolgoztam velük. Na. Ma éjjel nyugodtan alszom, hála Katafoltnak :)

Kiegészítés: azt hiszem ez a táskafül mégsem lesz jó ehhez a táskához sem, már a laptop táskához sem volt az igazi, ehhez sem akar túlzottan passzolni, összevarrás előtt még úgy tűnt pedig.

Koprodukció

A minap mondta katafolt , hogy nekem van stílusom, hát most ebben elbizonytalanodtam, úgy is mondhatnám, keresem ezt a stílust, egyelőre nem találom. Annyira akarnék varrni valamiket, de nem jöttem még rá, hogy miket, táskákat, takarókat, faliképeket, párnákat, színeseket, natúr színűeket, tűzéssel, applikációval, tűfestéssel, egyszerre akarnék mindent, de valahogy nem találom a színeket és a formákat, így aztán a technikák sem akarnak az ujjaim alá simulni, valahogy semmi se jó. Tegnap este kitaláltam, hogy jó volna a leánykám régi rajzaiból hímezni valami gyerekes dolgokat, abból született ez a valami, tán párna lesz belőle. A rajz tollal készült, olyan jópofa és kedves, de valahogy ezek a színek mintha nem adnák vissza, mintha nem lenne az igazi, ráadásul a boszorkának sem tetszik a saját rajzai közül minden, ez pont nem, szinte haragszom rá érte :)

Próbafestés

Tegnap próbafestésbe fogtam, amiből két napon át tartó festés lett. Húsz méter anyag fogyott a művelethez, gondolhatjátok majd az igazi festést, csak az a baj, hogy a festékkészleteim fogytán, hogy a vászonáruról már ne is beszéljek. Jut eszembe, lemaradtam a selyemmolinó haláláról, két év után nyúlok a cetliért, hívom a molinós embert, aki mondja, hogy már nincs, van más, rendeltem hát a próbához ezt az elfogyasztott húszat, még jobb is, erősebb, vastagabb szálú, igaz faliképekhez, finomabb munkákhoz hiányzik a másik, kevés még van belőle. Jól bevált szokásom még, hogy turkálók fehér lepedőit apasztom, lágy esésű vásznak ezek, sűrű vászonkötéssel, gyönyörűen festhetők. A fotók valahogy nem adják vissza a színeket, de azért dokumentálom a két napi festést, vasalást.

Takaró

Nem igazán szoktam kéket varrni, most fogyasztottam a kék anyagaimból, képen valamiért komornak tűnik, élőben sokkal világosabb, szebb, babásabb.
Holnap befejezem a szélét és próbálok rendes képet csinálni róla, nappali fénynél.