Nálam a karácsony nem múlhat el varrás nélkül. Minden évben az utolsó pillanatban új abrosz varródik az ünnepi asztalra. Ez azért kell, mert az előző évire tutira valami kimoshatatlan pecsét kerül, én pedig nem szoktam kirántani a vendégek és a család tányérjai alól az abroszt, azonnali folttisztításra. Aztán meg év közben egészen biztosan szükségem van valami nagyobb darab fehér vagy natúr színű vászonra, vagy a széléről a csipkére, vagy az asztalközépre, ami egy szolid, aprómintás jószág. A boszorkának feltétlenül kell valami kézzel készült ajándék, még ha apróság is, ő is mindig készít valamit és ha ilyet kap, annak örül az egyik legjobban, évekig őrizgeti. Idén ezt a kis kézzel varrott ollótartót kapta, meg saját kisollót is bele persze, mivel az enyém valahogy gyakran kicsorbul a keze által, rendeltetésszerűtlen használatból kifolyólag.
Három rétegből készült, szabásminta nélkül, nem mintha nem lenne valahol ilyen szabásmintám, de előbb kiszabtam ránézésre, mint ahogy azt megtaláltam volna. A mágneszárat szeretem az összes réteghez erősíteni és eltakarni valamiféle dísszel, egyrészt mert erősebb, ha mindhárom anyagot összefogja, másrészt nehéz volna úgy tűzni, hogy kerülgessem ezen a kicsike felületen a mágneszárat, de ha véletlenül valami nagyobb darabot varrok és megoldható lenne valahogy, akkor tutira akkor jut csak eszembe, amikor már nem lehet máshogy, így aztán nagy rutinom van mágneszárálcázásban :) A kicsi horgolt csipkevirág ősrégi darab, valamelyik előző életemben horgoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése