Próbafestés

Tegnap próbafestésbe fogtam, amiből két napon át tartó festés lett. Húsz méter anyag fogyott a művelethez, gondolhatjátok majd az igazi festést, csak az a baj, hogy a festékkészleteim fogytán, hogy a vászonáruról már ne is beszéljek. Jut eszembe, lemaradtam a selyemmolinó haláláról, két év után nyúlok a cetliért, hívom a molinós embert, aki mondja, hogy már nincs, van más, rendeltem hát a próbához ezt az elfogyasztott húszat, még jobb is, erősebb, vastagabb szálú, igaz faliképekhez, finomabb munkákhoz hiányzik a másik, kevés még van belőle. Jól bevált szokásom még, hogy turkálók fehér lepedőit apasztom, lágy esésű vásznak ezek, sűrű vászonkötéssel, gyönyörűen festhetők. A fotók valahogy nem adják vissza a színeket, de azért dokumentálom a két napi festést, vasalást.

Takaró

Nem igazán szoktam kéket varrni, most fogyasztottam a kék anyagaimból, képen valamiért komornak tűnik, élőben sokkal világosabb, szebb, babásabb.
Holnap befejezem a szélét és próbálok rendes képet csinálni róla, nappali fénynél.

Etsy

Boltot nyitottam az etsyn. Elég viccesen hangzik, másokon is mosolyogtam, mikor ilyeneket írtak, pedig tán igazi boltot egyszerűbb megnyitni a valóságban, mint egy virtuálisat egy online piactéren, ráadásul külföldiül. Remélem addig nem veszi meg senki azt az egyedül árválkodó táskát, míg ki nem derítem, nagyjából sikerült-e belőnöm a postai csomagfeladás díját a különböző országokba. Kicsit gyanús, hogy sem táska, sem takaró nemigen van fent kis hazánkból, inkább csak fülbevalók és levélben elférős ékszerek. Hmmm.

http://www.etsy.com/people/diohej

Fehér csipkebetétes felső

Szalagavatóra varrtam ezt a felsőt, aztán végül mást vettem fel. Az alapanyaga lycraszálas pamutdzsörzé, a lycra szálat nagyon szeretem, kicsit nehezebb vele dolgozni, de a rugalmas anyagokat amúgy sem könnyű varrni, viszont nem nyúlnak ki, kevésbé bolyhosodnak és nem deformálódnak. Hátrányuk, hogy erősen testre tapadnak, még akkor is, ha nem teljesen feszes darabok, ott is tapadnak, ahol nem éppen előnyös az ember lányának :)
Majd egy legközelebbi alkalomra azért jó lesz.

A nyakát, az alját és az ujját körben rugalmas csipkeszegéllyel díszítettem, ezt leszámítva teljesen egyszerű fazon, kicsivel csípő alá ér.

Without kunin felt avagy kunin felt never ever!

Jippí! Maple adta az ötletet, hogy nézzek szét műszálas filc ügyben hobbiboltokban, de hát ma már gyalogoltam eleget, ezért tovább túrtam a szekrényeket, tegnap már kipróbáltam a rávasalható közbélést, függönyaggal is próbálkoztam, de egyiknek sem lett olyan hatása, mint amit szerettem volna, Kinzo márkájú hőlégfúvóm pedig a név kötelez szlogenhez hűen nem csak az olvasztani kívánt jószágokat tette próbára, hanem az én türelmemet is. De most kipattant a szikra, kíváncsi vagyok, hányan találják ki mire kukacoltam a virágot és mi volt az az anyag, ami pillanatok alatt megadta magát a kínzóeszköznek.

Íme a fotó:

Aki még nem próbálta volna: az anyag beleolvad a cérna szálaiba, ezáltal kemény, műanyag tapintású felületet kapunk, a virágot, vagy mintát körbevágva egy könnyen felvarrható díszt kapunk, ha kicsit belevágunk a varrásba az sem baj (csak legfeljebb nem szép), mert a beleolvadt műszáltól annyira megkeményedik, hogy nem foszlik. Persze ez itt a képen csak egy hevenyészett nem túl szép minta, ennél természetesen sokkal szebbeket szeretnék varrni, ez csak kipróbálásilag készült.

Kiegészítés: láttam újságokban, hogy akár avalont is szorítanak hímzőkeretbe, most én csak úgy simán varrtam erre az anyagra, de ha igazán szépet akarunk, azt hiszem ezt is be lehet szorítani minden további nélkül.

Újabb kiegészítés: kipróbáltam még egy anyagot, szerintem ez lesz az igazi.

Végül kontrasztként álljanak itt a próbálkozások...nem kérdés, hogy melyik a befutó azt hiszem :)

Kunin felt

Régóta szeretném kipróbálni ezt a technikát, de hiába írtam be a keresőkbe, nem adott ki csak külföldi oldalakat és ott sem túl sokat, a technikát pedig sehol nem írják le, illetve egy könyvemben, de hiába jártam el úgy, ahogy a könyvben le van írva (tán nem fordítottam elég gondosan, bár az 5cm angolul is és magyarul is ugyanazt jelenti azt hiszem), nem sikerült. Aki esetleg tud valamit erről a technikáról, vagy alkalmazta már, segítsen nekem szegény halandónak. Arra gondoltam, tán soluvliest használnék, de az teljesen kioldódna, márpedig én pont ilyen hatást szeretnék elérni, mint itt a kalapon, amit a könyvemből fotóztam. A kicsi sárga virágot, közönséges rávasalható közbélésre varrtam és azt hőlégfúvóztam, még aránylag jobb is lett, mint a másik.

Ez a kunin felt, vagy kunin filc úgy működik, hogy a megvarrt mintát hőlégfúvóval biztatjuk kb 5 cm távolságról, akkor a filc kiolvad a cérnák között és szép csipkeszerű mintát kapunk. Elvileg ugye, mert ahogy a képen is látható, megég a cérna is és a filc alapos biztatás után sem akar olvadni, majdnem több ideig hőlégfúzóztam pedig, mint amennyi ideig varrtam. Vajon mit csinálok rosszul?

A cél, amit a könyvből fotóztam:

Saját sikertelen próbálkozásaim:

sweet broderie giveaway

Hű...szeretnék ilyen anyagokat nyerni :)

retro mummy

Helyzetjelentés

Varrni leginkább csak apróságokat varrtam nyáron, de olyan aprók, hogy eszembe sem jutnak. A textilnyomó kedvem viszont nem hagyott alább, azóta is festek, nyomtatok, inkább csak kicsi darabokat, próbaképpen, de nyomtattam már ruhaanyagot is, ráadásul ebből még ruhát is varrtam. A gutta egészen jól viselkedik, gondoltam kipróbálom fehér anyagon, úgy okoskodtam, hogy ugye teljes száradáskor garanciát nyújt az eredeti szín megtartására, akkor ha felhordás után azonnal festek, alászivárog a fedőfesték és batikolt hatást érhetek el vele. Így is történt, az eredménnyel elégedett vagyok, a zöld ruhán láthatjátok. Mellékelek még néhány hímzős, nyomtatós képet.
Ja igen, a fémdobozok igen praktikusak különféle varrókellékek és nyomódúcok tárolására, meg még szépek is.

Ezen a képen egy falikép részlete látható, amit régóta varrok...cirka három éve, lassan befejezem.

Kendőket és fejpántokat is kezdtem gyártani, a boltban kaphatók drágák, kicsik és valaki más varrja őket :)

Boldog karácsonyt, húsvétot, meg mindenféle ünnepet a következő jelentkezésemig, minden foltos kolleginának :)

pizsama

Hirtelen tört rám a vágy, hogy szeretnék egy szép pizsamát, aztán az árakat látva begorombultam és kipakoltam az összes rongyosláda és szekrény tartalmát. El is kapott a láz azonnal.
A nadrág egyszerű, az alján a húzás és a csipke bolondítja egy kicsit, a felső elég kacifántosnak tűnik, de valójában nem olyan bonyolult, szabásminta nélkül gondolomra szabtam ollóval, mégis hibátlanul áll és még kényelmes is.

Fejezzük be együtt

Jelentkeztem Ildikó játékára így posztolok én is, bár nem tudom még, mit fejezek be így januárban, lévén kevés a hátralévő idő.
Hirtelen három versenyzőt találtam, még nem tudom melyik lesz a befutó, a mola nem túl nagy munka, kb 40X40 cm-es, de elég időigényes volna, mivel kézzel varrnadó ugye.


Aztán találtam egy gépi trapuntót, nem tudom minek készült eredetileg, elég kicsike, így szerintem semmire se jó, mindenesetre jól mutat a faliújságon, talán békén hagyom még.


Aztán eszem jutott az itt már kétszer is bemutatott megkezdett takaróm, jó volna befejezni, de azt hiszem ez is februárra marad.


Szerintem kotorászok még a varrós komódokban, szekrényekben, tutira találok még befejezetlen dolgokat, hirtelen mindháromhoz kedvem támadt, amiket itt megmutattam, de majdnem biztos, hogy nem lesz rájuk időm.

Nyomódúcok

A kísérletezés még folyik, a nyomóminták dekorgumi, némi fa és pillanatragasztó felhasználásával készültek. A zsiráfosat a leánykától kaptam ajándékba, a szütyő pedig ajándékba készült.
Nohát. Fogynak a szavak, de úgy tűnik szaporodik a varrás, festés. Majd még előfordulok itt.

Hirtelentáska

Recept: végy egy évek óta kallódó ananászzsenília mintadarabot, egy kábé A/4-es méretű szilánkost kedvenc anyagaidból, gondolomra szabj belőle táskaformát, rakosgass rá mindenféle csecsebecsét dísznek, amit végül ne varrj rá, nehogy kínai üzletekben kapható tömegcikk külsőt öltsön, varrj bele bélésnek valami szép anyagot, illessz hozzá néhány táskafület, majd a leginkább hozzáillőt varrd fel. Csiribúcsiribá:

Kedvenc

Felháborító, hogy a kedvenc takarómat még meg sem említettem itt. Eddig ezt szerettem a legjobban varrni, elhúztam olyan sokáig ameddig csak tudtam, minden öltés után kiteregettem a szőnyegre és gyönyörködtem benne, minden sort háromszor újrarendeztem, noha tudtam, teljesen mindegy, hogy narancssárga-lila-virágos-kockás-bordó vagy bordó-lila-kockás-narancssárga-lila követik egymást és hogy kerül-e véletlenül egymás mellé két hasonló szín.
Menet közben forrta ki magát az ötlet, mint a legtöbb dolog amit varrok. Eleinte csak virágokkal applikált négyzetekből akartam összeállítani, aztán mikor a közepe elkészült, úgy gondoltam unalmas volna, meg aztán Zsuzsa barátném épp trapuntokorszakát élte és bizony elszerettem tőle a technikát.

A virágok kézi pelenkaöltés utánzattal varródtak fel, ezúton mondok köszönetet a svájci Bernina cégnek, amiért a Bernina kistesót feltalálta

az angol polgári forradalomnak, Cartwrightnak a gépi szövés feltalálásáért és automatizálásáért, a hollandoknak a festőbuzér továbbfejlesztéséért és még sok mindenki másnak, akik eszembe sem jutnak, azokért a technikákért, eszközökért és mechanikusnak vélt fortélyokért, amelyeket természetesnek tartunk a foltvarrásban, de valójában évezredeknek kellett eltelni, hogy bekerülhessenek a repertoárunkba.

Ja igen, a takaró:

Maszáj portré

La Boca

Buenos Aires La Boca. Vissza-visszahúzott, igaz el se nagyon tántorodtam. Nem is tudom Hundertwasseren és Gaudin kívül van-e még olyan, ami ekkora hatással volt rám.
Az élénk színek, a bádog, a deszkák, az a hányavetiség, ahogyan a házak egymásmelletiségében még véletlenül sincs rendszer. Megfér egymás mellett a kicsorbult kövekkel kirakott lábazat, a rikító színűre mázolt kovácsoltvas erkélykorlát, a hirtelenkék kandeláber és szőrös-szálkájú apácarács. Lenyűgözött na.