2009. július 13., hétfő

Kedvenc

Felháborító, hogy a kedvenc takarómat még meg sem említettem itt. Eddig ezt szerettem a legjobban varrni, elhúztam olyan sokáig ameddig csak tudtam, minden öltés után kiteregettem a szőnyegre és gyönyörködtem benne, minden sort háromszor újrarendeztem, noha tudtam, teljesen mindegy, hogy narancssárga-lila-virágos-kockás-bordó vagy bordó-lila-kockás-narancssárga-lila követik egymást és hogy kerül-e véletlenül egymás mellé két hasonló szín.
Menet közben forrta ki magát az ötlet, mint a legtöbb dolog amit varrok. Eleinte csak virágokkal applikált négyzetekből akartam összeállítani, aztán mikor a közepe elkészült, úgy gondoltam unalmas volna, meg aztán Zsuzsa barátném épp trapuntokorszakát élte és bizony elszerettem tőle a technikát.

A virágok kézi pelenkaöltés utánzattal varródtak fel, ezúton mondok köszönetet a svájci Bernina cégnek, amiért a Bernina kistesót feltalálta

az angol polgári forradalomnak, Cartwrightnak a gépi szövés feltalálásáért és automatizálásáért, a hollandoknak a festőbuzér továbbfejlesztéséért és még sok mindenki másnak, akik eszembe sem jutnak, azokért a technikákért, eszközökért és mechanikusnak vélt fortélyokért, amelyeket természetesnek tartunk a foltvarrásban, de valójában évezredeknek kellett eltelni, hogy bekerülhessenek a repertoárunkba.

Ja igen, a takaró:




4 megjegyzés:

Márta néni írta...

Nem akartam elhinni, de kinagyítottam, hát te tényleg egyenként applikáltál fel ennyi kis virágot. Csoda türelem kellett hozzá.

dióhéj írta...

ó hát nem kapkodtam ám el :)

btrudy írta...

Ezért érdemes volt várni! Ez igen!

Banász Erika írta...

Nagyon szép! Gratulálok! :)