Egyik kedvencem volt valamikor ez a technika, pontosan és szépen lehet varrni vele, ami nekem egyéb szabad technikáknál nem nagy erősségem. Ami miatt mégsem varrok sokat ezzel a technikával, hogy kevésbé vonz a kötöttsége, nem érzem eléggé kreatívnak lemásolni valamit, pontosan betartani a színeket, méreteket, formákat, egészen a legapróbb részletig. Ezeknél a virágoknál az eredeti színektől eltértem, maga a méret és szirmok pontosak, hát maradt a keretezés, amit varrhattam saját girbe-gurba kedvem szerint. Ilyen képekhez például határozottan hiányzik a simonféle molinó. Ahogy nézegetem az jut még eszembe, mi az ördögnek varrtam én ilyen virágokat, csak úgy vannak a vakvilágba, nem mond semmit, nem kérdez semmit. Mondjuk nem sárgul mögötte a fal.
2 megjegyzés:
Pedig nekem nagyon tetszik... tudom, beteges, de nagyon el tudnám képzelni egy táska előlapjaként. Mekkora lett?
Hát, mondhatni bőröndméretű, 60x45 :)
Megjegyzés küldése