Kathy hívott meg a játékra, vagyishát pontosabban pofátlaunl meghívattam magam.
Az első darabomat nem tudom megmutatni sajnos, hetedikes koromban varrtam kézzel, anyám szoknyájából, amit a kukába dobott én pedig beleszerettem az anyagba, kikukáztam és egy egészen egyszerű szabású, denevérujjú blúzt öltögettem belőle úgy hogy a bő szoknya dereka maradt a derékrész, az alja pedig a vállamra került.
Innentől kezdve nem volt megállás, habár varrógép közelébe még évekig nem kerültem, de ez nem tántorított el a baggatástól, ahogy nagyanyám nevezte azt, hogy folyton varrok.
Ez a fotó valamikor 20 éves korom körül készült, sok ilyen nadrágot varrtam már előtte, farmerből is, amit a Váci utcai buadaflax mintaboltban vettem. Nem volt cipzáram, így aztán gondoltam egyet és gombokat varrtam a nadrág sliccébe, aminek aztán akkora sikere lett, hogy még varrnom kellett barátnőnek és egy fiúnak is a gimis osztálytársaim közül.
Ennek a függönyszerű együttesnek a nadrágja éppen olyan. A kis topot ehhez varrtam és beneveztem vele egy Burda varróversenyre, ahol persze sehányadik helyezést nem értem el, viszont ámultam, micsoda szépségek vannak és megtanultam, hogy nem elég elkészíteni valamit, azt jól be is kell mutatni és persze nem árt ügyelni a részletekre.
A hibákról fogalmam sem volt, oly tökéletesnek hittem és jól is éreztem magam benne. Az anyaga vékony lenvászon, könnyű nyári viselet volt. A zsűri alaposan megforgatott és ránézésre sorolták a hibákat: a gomblyukaknál nem ártott volna rávasalható közbélést használni (akkor tudtam meg, hogy létezik ilyen is).
A másik hiba szintén a gomblyukakkal volt, függőlegesen varrtam őket és így kinyúltak, buggyosodtak, mindig a gombolásirányra merőlegesen kell varrni, ha feszülnek a gombok, állították ők.
A képeken ezek tán nem is látszanak és a hibák ellenére én rongyosra hordtam ezt, sőt, néhány év után varrtam egy még vékonyabb, még lágyabb esésű anyagból ilyet, aminek nem zöldes, hanem bordós-fáradtrózsaszínes árnyalata volt.
És akkor a kép:
Az első darabomat nem tudom megmutatni sajnos, hetedikes koromban varrtam kézzel, anyám szoknyájából, amit a kukába dobott én pedig beleszerettem az anyagba, kikukáztam és egy egészen egyszerű szabású, denevérujjú blúzt öltögettem belőle úgy hogy a bő szoknya dereka maradt a derékrész, az alja pedig a vállamra került.
Innentől kezdve nem volt megállás, habár varrógép közelébe még évekig nem kerültem, de ez nem tántorított el a baggatástól, ahogy nagyanyám nevezte azt, hogy folyton varrok.
Ez a fotó valamikor 20 éves korom körül készült, sok ilyen nadrágot varrtam már előtte, farmerből is, amit a Váci utcai buadaflax mintaboltban vettem. Nem volt cipzáram, így aztán gondoltam egyet és gombokat varrtam a nadrág sliccébe, aminek aztán akkora sikere lett, hogy még varrnom kellett barátnőnek és egy fiúnak is a gimis osztálytársaim közül.
Ennek a függönyszerű együttesnek a nadrágja éppen olyan. A kis topot ehhez varrtam és beneveztem vele egy Burda varróversenyre, ahol persze sehányadik helyezést nem értem el, viszont ámultam, micsoda szépségek vannak és megtanultam, hogy nem elég elkészíteni valamit, azt jól be is kell mutatni és persze nem árt ügyelni a részletekre.
A hibákról fogalmam sem volt, oly tökéletesnek hittem és jól is éreztem magam benne. Az anyaga vékony lenvászon, könnyű nyári viselet volt. A zsűri alaposan megforgatott és ránézésre sorolták a hibákat: a gomblyukaknál nem ártott volna rávasalható közbélést használni (akkor tudtam meg, hogy létezik ilyen is).
A másik hiba szintén a gomblyukakkal volt, függőlegesen varrtam őket és így kinyúltak, buggyosodtak, mindig a gombolásirányra merőlegesen kell varrni, ha feszülnek a gombok, állították ők.
A képeken ezek tán nem is látszanak és a hibák ellenére én rongyosra hordtam ezt, sőt, néhány év után varrtam egy még vékonyabb, még lágyabb esésű anyagból ilyet, aminek nem zöldes, hanem bordós-fáradtrózsaszínes árnyalata volt.
És akkor a kép:
És akikről szeretnék olvasni cserebogárságuk előtti korszakukból: Hera, és még írnék kettőt, de nem enged nézelődni, blogokat megnyitni az internet megint és hozzászólni sem, talán ezt a megírt posztot sem küldi el, de már másoknál is olvastam, úgyhogy látom, hogy a blogger hibája ez és nem a lassú netemnek tudható be.
Holnap kiegészítem még két játékossal.
6 megjegyzés:
Hat nekem nagyon tetszik, es semmi hibat nem latok benne! :))
Hát én se látok benne hibát, mondjuk én nem tudok varrni (merthogy nincs gépem se, de tán jobb is, mert akkor pláne kikapnék, hogy elfoglalom az egész lakást), és ezt a gomblukas dolgot még emésztenem kell (és meg fogom figyelni, hogy vannak a gomblikak a ruháimon). :)
(a blogger ma nálam is furán lassú... :-o)
nagyob klassz ruha, és a kép is... nekem tökéletes:)
Én még emlékszem,amikor a denevér-ujjú pulóver volt a divat és ezt a stílusú nadrágot is nagyon favorizáltuk- volna.
A tehetség már akkor is megmutatkozott. Szép munka.
Tünde
Eszméletlen jó ez a fotó:))). A varráshoz ugyan nem sokat értek, de szerintem tök jó a rucid.
Nem szokok megjegyzéseket írni, de majdnem minden nap bejovok hozzád :))
Megjegyzés küldése