2011. június 22., szerda

Oly régen

nem hordta senki ezt a kis kardigánt. Rakosgattam sokáig, nem voltam képes senkinek nekiajándékozni, pedig bármit szívesen elajándékozok, amire nincs már szükség, de ezt valahogy nem tudtam, talán mert nagyon aprólékos munka, sokat dolgoztam vele és mert annyira hozzánőtt a boszorkához. Most lett neki gazdája és igazán örülök neki, remélem ő is :)

A fonalakat jó szokásom szerinte már akkor is bolhapiacon vettem, 100% pamutfonal, itthon az új ára a csillagászati volt akkoriban (is).

8 megjegyzés:

Belinda írta...

Gyönyörű! Micsoda meló lehetett!

Marcsi írta...

Nagyon szép munka! Nálam is lapul pár ilyen holmi, amitől nem tudok megválni, de már nem hordom.

zazálea írta...

na,most nyűgöztél le igazán...

csipkebogyo írta...

Igen, ettől én is nehezen szakadtam volna el. Úgy szeretnék magamnak is egy ehhez hasonlót, de úgy, hogy valaki megkötné nekem.Nagyon lusta vagyok és türelmetlen és ahogy ismerem magam valahol egy szatyorban kötne ki félkész állapotban.

dióhéj írta...

ó hát ez egész kicsike...egy éves volt a leánykám, mikor hordta...magamnak sose kötöttem ilyet, férfi jacquard készült a férjemnek és rózsaszín csipke az anyósomnak, én sose hordtam kötött holmikat, pedig imádtam kötni :)

Harmat írta...

Te kötötted? Azta, de komoly! Nem csoda, hogy a szívedhez nőtt!

inga írta...

ne mááá
neked lányod van és több mint egy éves?
a fénykép alapján nem gondoltam volna :)

dióhéj írta...

ööö...hát ez egy három-négy éves fotó...kéne aktualizálni, de szeretem ezt...a lányom amúgy 15 éves, a fiam pedig 22 :)