2011. április 1., péntek

A fülekkel mindig baj van

Ez a fül se akart sikerülni sehogyse, mérgembe össze is vágtam, elkezdtem rendet tenni, cérnák földről össze, kellékeket dobozokba, anyagokat összehajt, varrógép letakar, legalább egy hétig nem varrok elhatározás, mikor is meglátom a szétcincált turkált táskát, amiből kioperáltam a réz pénztárcakereteket, de nem hajítottam még ki, mondván, a fülek csatjai is jók lesznek még valamire, nézem, hogy tán a zipzárat is fel tudnám használni, mikoris a félig kész, fületlen táska mellé keveredik s az én szívem hatalmasat dobban, hogy micsoda párosítás ez kérem.
No persze az ilyesmi szubjektív, úgyhogy inkább fotókkal mellékelem, ne merészeljen senki egyet nem érteni :)


És bár eladásra varrtam, fájni fog a szívem érte. Hiába no, így van ez a nehéz szülésekkel.

9 megjegyzés:

zazálea írta...

én imigyen belészerelmesedtem, ez van

Ági írta...

He,he, he... még hogy egy hétig nem fogok varrni! Ez egy nagy füllentésnek indult, de a végén egy csudi táska lett belőle :-)) Én turkálókban szoktam átvizslatni a táskákat, hátha valami jó fülre, mintára lelek.
Ági

Labidiga írta...

Ezeket az Isten is egymásnak teremtette! :-)
Néha velem is előfordul, hogy "Na, én ebbe a fazonba bele nem fogok még egyszer", aztán csak mégis...:-) De ez így van jól.

katafolt írta...

Na ugye, ugye. Mindennek eljön az ideje egyszer, csak legyen hely a lakásban, ahol kivárhatja a sorát :D

erzsó írta...

Nincs az az épszemű ember, aki bármi kifogást is emelne :-)
Csodás!

Kathy írta...

Azt hiszem nem szabad a blogodat rendszeresen latogatnom! A vegen lesz egy csomo taskam! :))
Ez is nagyon tetszik!:))

a Matula ikrek írta...

Jól összeillenek...
Lehet vannak jó stílusérzékkel megáldott manóid, akik egymás mellé húzkodják az ilyen páratlan holmikat! ;o)

dióhéj írta...

Kathy, csak rajta :)

köszönöm a sok hozzámszólást :)

szaberka írta...

Ez már megint jól sikerült, és jól áll a babának is! Egyébként a kísérőszövegeket is mindig nagyon élvezem :)))
Egyszer tényleg lesz egy ilyen táskám, és nem halogatom a beszerzést azzal a dumával, hogy meg tudnám ám én is csinálni, ha nagyon nekiugranék, ami technikailag akár igaz is lehetne (leszámítva talán a bukszakeretek virtuóz kezelését), de nekem a fantázia hiányzik, és úgyis csak lekoppintanék valamit, akkor meg nem egyszerűbb vásárolni? ("De, de, de!!!")