amikor mész és mégsem érsz oda
amikor minden mozdulatod
félbehagyott tétova
amikor ijesztenek a szokatlan zajok
és vinnéd magaddal a pillanatot
amikor túl hangosnak érzed magad
mások is túl hangosak
mégsem akar kiürülni a tér
összekuporodnál egy sarokban
hasítanál a létből egy darabot magadnak
ami elfér a tenyeredben
és mintha valami óvatos isten volnál
belelehelnéd a fákat a hegyeket
az érdekes pókokat a csendet
a pillanatokat amiket soha
nem sikerült magaddal vinni
hogy legközelebb amikor
szokatlan zajokra rettensz
csak hunyorítva
az összeszorított ujjaid közé zárt
univerzumodba
kukucskálj
6 megjegyzés:
Szép. Azt tudod, hogy előbb a verseidet találtam meg, évekkel ezelőtt, s csak azután a varrományokat? Szeretem őket.
ezt nem tudtam, köszönöm :)
nahát!
Pont valamelyik nap mutattam a lányaimnak a varrományaidat és ecseteltem, hogy nem csak azok különlegesek, hanem te magad. Pl. a versekhez való viszonyod, na és a "szép lelked"
Ezt érzem mostanában én is.
Óó, ez tetszik! Nem tudtam, hogy verseket is irsz.
Megjegyzés küldése