Mostanában

nem vagyok túl közlékeny itt. Különösebb oka nincsen, azért hoztam pár fotót. 

Odavagyok a jó bőrökért

Régebben is dolgoztam bőrrel, igaz nem volt ilyen klassz varrógépem, de azért varrtam kabátot és mellényt, ehhez képest a táska, pénztárca és a kitűző meg se kottyan...előre sajnálom, hogy a szürkés-natúr színű kabát egyszercsak elfogy és ilyen szép bőrt tutira nem tudok beszerezni soha többet.

Mini bőr pénztárca nyakláncok

ketten születtek most, majd még lesznek, hamarosan az etsyn. Magyar vásárlók fizetéskor választhatják az other opciót, nekik a dollár nem 220 Ft-tal, hanem 180 Ft-tal számolódik a boltomban, tehát például 30 dolláros tétel esetén nem 6.660 ft a termék, hanem 5400, ez magyaroszági postacím esetén érvényes.

Pénztárcakeretek eladók

Úgy adódott, hogy rossz színű kereteket kaptam, ezüstöt, semmi baj nincsen velük, de én a réz színűeket szeretem használni. Vissza is küldhetem tulajdonképpen, de eszembe jutott, hogy sokan kérdezték, hol veszem őket. Hát most nálam lehet venni őket, 20 darab van összesen, darabját 350 ft + postaköltségért adom, 8,5 cm-esek.

Akinek igénye van rá, küldök szabásmintát és leírást, így 850 ft-ba kerül + postaköltség.

A keretek:

és ilyeneket lehet belőle varrni:

Miből lesz a ccserebogár

Kathy  hívott meg a játékra, vagyishát pontosabban pofátlaunl meghívattam magam.
Az első darabomat nem tudom megmutatni sajnos, hetedikes koromban varrtam kézzel, anyám szoknyájából, amit a kukába dobott én pedig beleszerettem az anyagba, kikukáztam és egy egészen egyszerű szabású, denevérujjú blúzt öltögettem belőle úgy hogy a bő szoknya dereka maradt a derékrész, az alja pedig a vállamra került.
Innentől kezdve nem volt megállás, habár varrógép közelébe még évekig nem kerültem, de ez nem tántorított el a baggatástól, ahogy nagyanyám nevezte azt, hogy folyton varrok.

Ez a fotó valamikor 20 éves korom körül készült, sok ilyen nadrágot varrtam már előtte, farmerből is, amit a Váci utcai buadaflax mintaboltban vettem. Nem volt cipzáram,  így aztán gondoltam egyet és gombokat varrtam a nadrág sliccébe, aminek aztán akkora sikere lett, hogy még varrnom kellett barátnőnek és egy fiúnak is a gimis osztálytársaim közül.

Ennek a függönyszerű együttesnek a nadrágja éppen olyan. A kis topot ehhez varrtam és beneveztem vele egy Burda varróversenyre, ahol persze sehányadik helyezést nem értem el, viszont ámultam, micsoda szépségek vannak és megtanultam, hogy nem elég elkészíteni valamit, azt jól be is kell mutatni és persze nem árt ügyelni a részletekre.

A hibákról fogalmam sem volt, oly tökéletesnek hittem és jól is éreztem magam benne. Az anyaga vékony lenvászon, könnyű nyári viselet volt. A zsűri alaposan megforgatott és ránézésre sorolták a hibákat: a gomblyukaknál nem ártott  volna rávasalható közbélést használni (akkor tudtam meg, hogy létezik ilyen is).
A másik hiba szintén a gomblyukakkal volt, függőlegesen varrtam őket és így kinyúltak, buggyosodtak, mindig a gombolásirányra merőlegesen kell varrni, ha feszülnek a gombok, állították ők.

A képeken ezek tán nem is látszanak és a hibák ellenére én rongyosra hordtam ezt, sőt, néhány év után varrtam egy még vékonyabb, még lágyabb esésű anyagból ilyet, aminek nem zöldes, hanem bordós-fáradtrózsaszínes árnyalata volt.
És akkor a kép:

És akikről szeretnék olvasni cserebogárságuk előtti korszakukból: Hera, és még írnék kettőt, de nem enged nézelődni, blogokat megnyitni az internet megint és hozzászólni sem, talán ezt a megírt posztot sem küldi el, de már másoknál is olvastam, úgyhogy látom, hogy a blogger hibája ez és nem a lassú netemnek tudható be.

Holnap kiegészítem még két játékossal.

Színházi

Ezt csak úgy, szöveg nélkül...

Kísérletek

ma kísérleteztem, hogy mivel, azt lehet, hogy nem árulom el, maradjon titok, hiszen annyit mutogat az ember és annyi mindent lát máshol, annyi a másolat, ami nem is baj, hiszen az egyéniség a fontos, eredetiség nem létezik....most mégis örülök egy találmányomnak, ami miatt nem kell csillió dollárért külföldről rendelnem homikat, hanem félccsillió forintért megoldom magam :)

Íme a kísérlet első példánya, az anyag korábbi, több éves  saját ecsettel festés maradéka, most igazán örülök, hogy  ezeket a kicsike darabokat sem hajigáltam ki. Oly régóta varrok már ilyen keretes pénztárcákat és táskákat, éppen ideje volt egy kis továbbfejlesztésnek. Hogy mi a fejlesztés? Na az a titok része a dolognak :)

Ma még jövök egy cserebogaras bejegyzéssel, hála Kathynek.

No de azért a buksztárca fotója se maradjon ki.

Két rekeszes

Egészen odavagyok ezekért a kétrekeszesekért, leginkább nagy szögletest szeretnék belőle, neszesszernek, magamnak, de eddig még nem sikerült olyat beszereznem, de még kutatok :)

Ennek a szája nem sokkal nagyobb, mint az előzőleg bemutatott kétrekeszes buksztárcáké, azok 11cm-esek voltak, ez pedig 14 cm-es, de hosszabbra szabtam az anyagot, így egészen megtáskásodott. 

Még egy

ezúttal okker, csipkés és megint rózsás, pedig ki nem állhatom a rózsákat, de ez mégis tetszik. Punktum. Könnyedén leszedhető a láncról.

Egyébként az etsyn nem olyan bonyolult vásárolni, írom ezt azoknak, akik megkeresnek privát üzenetben, fészbúkon, hogy két perc alatt lehet regisztrálni, kosárba tétel után az other - egyéb opciót választva nem muszáj PayPallal fizetni, lehet utalással is. 

Mini pénztárca - mini purse frame necklace

Azért elég sok aprópénz elfér benne. Parkoláshoz, bevásárlókocsiba való százas, vagy euró, nem is gondoltam volna. Odavagyok érte :)

Alig tudom magam

ideverekedni, írni, posztolni, képeket feltölteni, mások blogját megnyitni, hozzászólni meg mégúgyse tudok.
Elég lassú az internetünk már vagy két hónapja, ezért aztán elhagyatott lett ez a hely, én is elhagyatva érzem magam és belém szorultak a szavak, mert hát szólnék én sok helyre, de csak tátogás marad, csak ujjak béna játéka a billentyűn. Néma zongora, zene nélküli játék.
A textilek azért olykor sikoltoznak az olló élén hasadva.

A lyukról

éppen hús sütés közben olvastam Csokifoltéknál. Le is rohantam azonnalnyomban és megnéztem bernina kistesót, vajon rendelkezik-e ilyen titokzatos lyukkal. Egy kicsikét kisebb -elvégre kistesó-, de van neki. Rohantam is vissza húst abajgatni, de fejembe vettem, hogy azután alaposan körbejárom ezt a témát. Arra jutottam, hogy az alsó szálat mozgató szerkezet olajozására szolgál. Szét is szedtem kicsike alkatrészekre ott lent, lecsavaroztam a tűlemezt is, mert ha már olajozok, ne keveredjen az olaj a textilből évek alatt kikívánkozó elemi szálakkal na és a porral. Köznapi nyelven: sima kosszal.
Valahogy így nézett ki, szégyengyalázat, azért mégis lefotóztam, hátha más is kedvet kap egy kis gép takarításra:

Ilyen szép lett:

Be is fejeződött itt majdnem géptakarítónői pályafutásom, de szerencsére eszembe jutott, hogy hiába fémalkatrészek belül, a burkolat mégiscsak műanyag, mint ilyen, erősen sztatikus, vonzza a port, a szöszöket, ezért aztán a felső burkolatot is eltávolítottam:

Régebben kompresszorral fújtam bele a gépbe mindenféle lyukakon, de gondolom a szöszök nem találták egyedül a kijáratot, most egy erős sörtéjű ecsettel biztattam őket, a tűlemezre egy fehér papírlapot tettem, ha már a pincét kitakarítottam, ne hulljon le a szemét a padlásról :)

No. Most pedig kezdődnek a kísérletek a Csokifolt Ági által említett lyukkal :)

Színházi

Kis színházat is rendeztem köré, rúzsokból, púderből, parfümből (másra úgysem használom ezeket, tán a szavatosságuk is lejárt), forogtak a kellékek mint körszínpadon, de ezek a fotók nem lettek jók. Aztán addig-addig állítgattam a rekeszt, meg a fotós dobozt, meg mérgemben pohár bort, hogy egész jó lett az eredmény lámpafénynél. Nem érek én rá kéremszépen nappal  fotózni, olyankor dolgoznom kell :)

Nem nagyon

tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy nem az igazi. Komor és nem ilyen lovat akartam. 

Szafari

Tote bag. Jó sokáig nem tudtam mi lehet az a tote bag, aztán egyszercsak megnéztem a gugliban és rájöttem, hogy a jó nagy táskákra mondják, amikben mindenféle holmit lehet cipelni. Persze írják, mondják az összes mindenségre az etsyn, ami táskából van, biztonság kedvéért arra is, ami nem táskából van, hogy a gugli még a bukszárcákat is megtalálja, ha valaki totebagot keres. No de ez itten igazi tote bag, le is írom jó sokszor, hogy akárki rátaláljon és lássa, milyen egy igazi tote bag.

Az anyagot nem túl régen túrtam, direkte valami ilyen volt az elképzelésem, de még annál is elégedettebb vagyok, mint amit elképzeltem. Ismét el akartam sütni a parafa táskafüleket, az anyag mellé rakva még jól is mutatott, aztán szokás szerint mégsem, ennek a fülnek márcsak ez a sorsa.

A kenderkötelet az obiban vettem, táskafülnek, de semmilyen anyaghoz nem illett egészen mostanáig.

Essen szó még a paravánról, ez az első hivatalos bevetése, eddig csak kerülgettem, tologattam, de igen nagy szükség van rá fotózáskor, mert nálunk nincsenek üres falfelületek, a teleaggatott falak is sárgák, ez pedig aránylag semleges háttér, még ízlelem, gyakorlom a vele való munkát.