Nézem a blogvilágot, a kreatív blogok elhaltak, legalábbis itt kis hazánkban, az amerikai blogok ugyanúgy élnek, én is elkurvultam ugye a fémek irányába, habár mostanában sokat varrok, de nem foltokat, hanem ruhákat saját magamnak. 

Megetetem a blogot pár képpel is, az elmúlt tíz évből. 

Nem tudom

ki hogy van vele, de nekem állatira hiányzik a google reader, nekem az volt a fészbukom, az volt a közösségi oldalam, ott olvastam, gondolatban ott szóltam hozzá és ne mondja nekem senki, hogy van ez a blogger olvasó, mert az nem ugyanolyan. Csonkának érzem magam azóta, nem olvasok kreatív blogokat, nem gyönyörködöm mások alkotásaiban és nem értesülök kreatív eseményekről sem. Persze ez csak nekem rossz, nektek, akik ezt olvassátok ez nem akkora baj, tudom én jól, de reménykedem, hátha olvassa ezt valaki és tud valami readerhez hasonlatos jószágról, amiről én nem tudok és azonnalnyomban meg is osztja velem.
Hoztam pár képet is, amiknek legújabb szokás szerint semmi köze a rongyokhoz.

Közkívánatra

egy adag, ilyeneket sütök mostanában és sokkal jobban ízlik, mint a pogácsák és egyéb szénhidrátok :)

Megjegyzem elég gyáva kísérletező vagyok ahhoz képest, hogy saját kemencém van, szerettem volna pirosakat és mindenféle élénk színeket, van is piros mázam, de valahogy elfelejtődött. 

Régen írtam

és valószínűleg nem is nagyon fogok mostanában. Hűtlen lettem a rongyokhoz, a rezet és az ezüstöt szeretem, egyáltalán mindent, ami fém, az ásványokat, a bőrt, köveket, drótokat, savakat, festékeket, csiszolópapírt, szerszámokat, tégelyeket és lángokat. Esztergát és kokillát, kimondhatatlan nevű eszközöket és az ezeregyéjszakát. Textiles blogok már alig érdekelnek (bocsánat), olyan, mint egy másik élet, más dimenzióban, vagy egy másvalaki által élt múlt. 

Csak hogy

el ne felejtsetek örökre, hoztam egy táskát. Vagyishogy majdnemtáskát. Újrahasznosított, környezetbarát, környezetkímélő, olyannyira, hogy még a turkálóba is gyalog mentem. Engergiatakarékos kézi öltésekkel. Najó, a pirogravírhoz elektromos áramot használtam, de pont úgy néz ki, mintha zöld filccel firkáltam volna a bőrre, egyszóval az egésznek barkácsszaga van, de ettől olyan hippis és vidám. Az összetákolt külsőt még erősíti, hogy a bőr belsejét használtam fel, szándékosan eldolgozatlan széleket és összevarrt darabokat keresve, mint például a virág feletti rész és szándékosan rondán is varrtam, pedig tudok ám szépen (ádehogy), csak direkt így akartam.

Színre az utolsó kép a legigazibb. 

Ritkán mérgelődök

hülyeségeken, de most aztán igazán felbosszantottam magam.

Ezúton értesítek mindenkit, hogy nem véletlenül nem árulok itthoni online piacokon, nem tehetek róla, de én nem szeretek itthon eladni, nem szeretek hetekig alkudozni és levélben egyeztetni egyéni kívánságokról, megrendeléseket teljesíteni, ide még egy masnit, amoda egy szívecskét varrni, én olyat szeretek varrni, amit én találok ki és azokból is maximum egyet, párat, néhány változtatással. Ez alól van néhány kivétel, néhány igen kedves visszatérő vásárlóm, ők úgyis tudják, hogy kicsodák :)

No de az azért mégiscsak mindennek a teteje, hogy hazugnak neveznek, holott nem ígértem semmit, megbízhatatlannak, mert nem válaszoltam egy olyan levélre, aminek írója kioktat, hogy hát dehogyisnem lehet azt, amiről én azt írom, hogy pont ugyanúgy nem lehet kicsiben valamit, amit  nagyban készítettem, csak hasonlóan (amúgy szerintem az ilyen megrendelőkről panaszkodik a többség, hogy kérnek ezt meg azt, aztán a nyakukon marad a reserved listing), aztán biztosít róla, hogy de már megoldódott, mert talált valakit, aki lemásolja az általam kitalált holmit.

Hát kérem, másolók, másoljatok, teljesítsetek az ötleteimből mindenféle kívánságokat, én igazán nem bánom ezt, nekem se kedvem, se energiám hisztérikus megrendelőkkel foglalkozni, elég nekem a magam hisztije.

Ja és hogy nem kéne pénztárcákat árulnom, írja még a levél szerzője, hát kérem én nem árulom őket, én eladom őket, nagy különbség ám.

Továbbá még szeretném leírni azt, hogy azért mert én nem osztok meg itt a blogomon személyes fájlokat, azért még én is dolgozom a nap 12 órájában, vannak gyerekeim, szoktam főzni, néha takarítani is, szoktam nyaralni, elérnek minket is a betegségek, veszteségek anyagi és minden más értelemben.

ps: eszem megáll

Majd lesz új

fotóm, kimerevült, bénán vigyorgó arccal, madárszerűen félrebillentett fejjel és természetellenes kéztartással, mert az ékszereket meg kell mutatni. Megképülök. Addig csak karakterek vannak, LinkWithin sem lakik jól, pedig folyton éhes, olyankor üresen tátongó gyomrát mutatja, nem szép látvány. Lesz piros biciklim is, gondoltam a minap, mert a több éve kidobásra szánt festékszóró megjavult, pontosabban az ember, akivel egy házban lakom megjavította, két és fél nap gondos munka eredményeképpen a kétezer forintos festékszóró tökéletesen működik. Most, ahogy ezeket leírtam, máris mentaszínű biciklire vágyom, nem tudom lehet-e készen ilyen festéket kapni, majd kevertetek, remélem már nem gondolom meg magam, de ez csak amolyan mostani reményecske, nem örökérvényű, mert teszem azt, ha holnap sárga biciklire vágyom majd, már nem fogom bánni a mostani mentát, meg persze a bicikli most is sárga, arra nem is kell vágynom. Az van. A rongyok pedig szerteszét hevernek. Csipkék, festett vásznak és a bőrök is, amik persze nem számítanak rongynak, mégis rongyabbak, mint a réz, a türkiz és a műgyanta. Leginkább műgyantában utazom mostanság és igencsak élvezem. Figyeltem én régebben hasonló jószágokat, persze jó szokásom szerint ajakbiggyesztve, hogyhát miebbenanagyszám, ilyet akárki tud, gondoltam fölényes tudatlanságomban, mígnem ki nem próbáltam s rá nem ébredtem, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez, a helyes arányok eltalálása, a gázálarc viselése hőségben, a buboréktalanítás, alapok vízmértékbe helyezése és ötpercenkénti ellenőrzés buborékképződés ellenőrzése okán, ami ellen hatékony fegyver a szívószál. No persze vannak készen kapható üveg kabosonok(azmegmifánteremgondoltamnemrég) is, amiket egyszerűen az ékszerre lehet ragasztani, de valamiért az túl egyszerű megoldás nekem, valahogy kevésbé üt át az üveg alatt meghúzódó mini kompozíció, lopott műkincs, kivágott textil. A textil nem jó társa sem az üvegnek, sem a műgyantának. Azt hiszem semmi fontosat nem akartam, egyszerűen csak rájöttem, mennyire fontatlanok ezek a blogbejegyzések, elrongyolódtak, rongytalanok, tán be is zárom, tán törlöm, de azt is minek, a dolgok mennek a maguk útján blogbejegyzések nélkül is, a csuklómon magamfűzte czech picasso glass karkötő, ki vesz ilyet, ki nem tud ilyet fűzni, ha akarom meghúzom és elszakad és újrafűzöm, de varrni tán nem tud mindenki, gyöngyöt fűzni bárki tudhat (nincs is ilyen szó). Nem hordok fülbevalót, nem hordok biciklit a fülemben, de tetszik, szeretem csinálni őket, szeretem elképzelni azokat, akik megveszik és aztán piros biciklis fülbevalóval a fülükben piros biciklin tekernek. Najó...mégis egy kép:

Magazin

Sandra  (a képeken ízelítő a munkáiból)

egy fantasztikusan gyönyörű magazint készített HumanHand (kattints a feliratra és lapozzgass!) címmel amiben nem mellesleg én is szerepelek egy fotó erejéig, valamint az etsyről néhány magyar és európai csapattárs. Érdemes megnézni, lapozgatni, gyönyörködni, örüljön a ti szemetek is, merítsetek ihletet. Kövessétek a fészbúkon is, hogy a következő magazint láthatssátok ti is :)
http://www.facebook.com/HumanHand

Open publication - Free publishing - More art

Arányérzék

kellene. No persze nem pszichológiai vagy szociális értelemben, most kivételesen az ékszerelés kapcsán volna jó, ha az aranymetszés szabályai az ember zsigereiben volnának, merthogy tetszik nekem ez a medál, a lánc is tetszik, jópofa, bár kissé elcsépelt ez a patinás réz madárka is, fejben jól összeálltak ezek a kopott alkatrészek, aztán amikor a szanaszétből összeszerelődtek mégsem lett jó. A medál robusztus, mondhatni testes darab, a lánc és a madárka légies, mégis lefényképeztem okulásul, nektek, magamnak, meg hát azért is persze, hogy lássátok, nem mindennel vagyok én sem elégedett.
Persze ezekben nem sok saját munka van, hiszen a szív medált nem én faragtam, na jó a madarat én patináztam, valahogy mindig azt gondoltam az ékszerelés az semmi, mi munka az, csak csip-csup drótok hajlítása, karikát karikába, láncra medált és a többi, ami még saját ötlet fűszerként. Aztán rájöttem lassacskán, hogy nem olyan egyszerű ez, rakosgatom a kalapált rezeket, gyöngyöket, kerámiákat, láncokat és nem illik ám minden mindenhez, rengeteg árnyalat, a drót nem úgy hajlik, megsérül, kopik, kiálló részek maradnak, ami karcolja a nyakat, szóval komoly meló ez, sebészkéz szükségeltetik hozzá. Sebészkés is :)

Ékszer vagy

pénztárca, nem is tudom. Ezüst színű bőrből készült, amit a bolhán vettem még régebben, dédelgettem sokáig, aztán azt gondoltam, melléfogás volt, mert úgyse tudok semmi jót kitalálni belőle. Aztán egyszercsak. A többit még ezelőtt varrtam, csak most ez a kedvenc. Meg a rózsaszín. Meg a többi is :)

No és persze csinálódnak azért az ékszerek is, róluk se feledkezzünk meg.

Egy ilyen képet hoztam most...

karkötők is vannak, de azokat nem fotóztam így ömlesztve, ezekért egészen odavagyok :)

Most ennek

örülök. Nemcsak azért, mert végre egy táskát is varrtam, hanem mert imádok hímezni. 

Új ruhát kapott

Pursula, Puriska, vagy Purhableány vagy minek is nevezzem őt, lényeg, hogy az előző bár jobban tetszett, igen praktikátlan volt, gondolatban párhuzamot vontam szavannákon élő emlősök rejtőzködő terepszíne és a táj, valamint a próbabábu és a nyakláncok színe között. No de ahogy az ékszereim színét és alakját nem az evolúció formálja, úgy gondoltam tán Pursula szavannája sem növényföldrajzilag behatárolt, ki is gyomláltam az összes pázsitfűfélét. Lettek is fotók azonnalnyomban, nem is rosszak talán.

Varrtam mostanában apróságokat is, pénztárcákat megrendelésre, meg csak úgy szórakozásiból, meg vannak elkezdett táskák, amiket majd valamikor befejezek, van sok rajz és terv, van átalakult ékszeres sarok új három méteres asztallal, amit gyors birtokbavétel okán nem fényképezek, lényeg, hogy nem keveredik a sok varrós holmi az ékszeres holmival, külön színhelyen zajlik a két tevékenység.

Hoztam persze néhány képet is:

És persze nem hagyott nyugodni a bőrre való hímzés sem, a bőr és a csipke kombináció, a rusztikus gyöngyök gyártása és azok felhasználása, meg amik még nem jutnak most hirtelen eszembe :)

Aztán lett még egy ilyen bőr iphone tok is, véletlenül épp meglátogatott a nővérem és megkívánta, én meg persze nekiajándékoztam :)

Műhelyfotók